Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

I. Sértett a nála volt juhászbottal a vádlott felé csapott, a vádlott azonban megkapta a botot és támadója kezéből kicsavarta ; mire a sértett puszta kézzel támadt a vádlottra, annak arczába kapott és ajkát meg is sérelmezte; ekkor a vádlott visszalökve a sértettet, az attól elvett bottal rögtön annak a fejére ütött, a sértett elesett s mikor fel akart kelni, a vádlott mégegyszer a fejére ütött, mire az csakhamar meghalt. Ezen tényállás alapján a kir. Curia a kir. tábla Ítéletének megsemmisítésével vádlottat a Btk. 79. §-a alapján felmentette, mert a vádlottat fenyegető veszély nem szűnt meg a támadó lefegyverezésével és mert a kir. tábla által elfogadott tényállás mellett, nevezetesen a sértettnek vakmerő és ismételt támadása után az sem állapitható meg, hogy vádlott túllépte a jogos védekezés határait az által, hogy a földről felkelni akaró támadójára még egyet ütött. A jogos védelem esetének megállapítását nem zárhatja ki a kir. tábla által valónak elfogadott ama tény sem, hogy egy szemtanú volt a közelben, s vádlott azt segítségül nem hivta, mert önként értetődik, hogy a tanú beavatkozni még akkor se lett volna köteles, ha a vádlott segítségért kiáltott volna; s ha beavatkozni akart volna, azt magától is megtette volna; mert továbbá az természetszerű, hogy a vádlott segítségért nem kiáltott, midőn a veszélyt önerejéből is képes volt elhárítani. (Curia 1904 deczember 20. 10476/904. sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla ítélete a BP. 385. §-ának 1. c) pontjánál fogva megsemmisíttetik s vádlott a vád alól — az elsőbiróság ítéletéhez képest — íölmentetik. Büntetőjogi öntvénytár. IV k, I