Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

Büntetőjogi Döntvényid, •meghatározott becsületsértés vétsége miatt megindított bűnvádi ügyben az ó—i kir. járásbíróság előtt 1903 április 27-én megtartott tárgyaláson, szabályszerű idéztetése daczára sem jelent meg. Az eme tárgyaláson tanuként kihallgatott J. és K. J. járásbirósági hivatalszolgáknak esküvel megerősített vallomásai szerint vádlott a panasz tárgyává tett sértő kifejezéseket magánvádlóval szemben a kérdéses alkalommal[csakugyan használta, amire az a tény szolgált alapul, hogy T. A. az emiitett esetet megelőzően két nappal, vagyis 1903 április hó 7-én a járásbíróság épületében levő ^távbeszélő utján dr. T. J. ügyvéd irodájából, annak segédjétől azt az értesítést véve, hogy az ügyvédet keresik és högy azt küldje haza, dr. T. J.-t a járásbíróság hivatali helyiségeiben kereste, ennek okául többek előtt azt adván elő, hogy az ügyvédet a távbeszélő utján nyert értesülés szerint két csendőr keresi az irodájában. Az ó—i kir. járásbíróság 1903. évi április hó 27-én 1903. B. 190/2. szám alatt hozott Ítéletével dr. T. J. vádlottat a T. A. irányában elkövetett, a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és behajthatatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó 20 K pénzbüntetésre ítélte el azzal az indokolással, hogy a sértő kifejezések vádlott által lett használata bizonyittatott ; a magánvádló részéről többek előtt tett az a kijelentés pedig, mely szerint vádlottat irodájában két csendőr keresi, «oly tényállítást, illetve meggyalázó kifejezést nem képez, hogy a sértés nyomban viszonozottnak tekintessék*. A vádlott által felebbezéssel megtámadott ezt az ítéletet az újvidéki kir. törvényszék az 1903. évi június hó 15-én megtartott felebbviteli tárgyalás alapján 2330/1903. B. szám alatt hozott ítéletével indokainál fogva helybenhagyta és dr. T. J. a 20 K pénzbüntetést le is fizette. Az ekként jogerősen elintézett bűnvádi ügy dr. T. J. kérelmére újra felvétetvén, dr. T. J. azt kívánta bizonyítani, hogy a sértő kifejezéseket jogos felháborodásában használta, mely az által idéztetett elő, hogy T. A. 1903. évi április hó 7-én a vádlott irodájából, annak segédjétől vett azt az értesítést, mely szerint az ügyvédet az irodában két szerb ember keresi, félre értve, azt híresztelte, hogy az ügyvédet két csendőr keresi. 4*