Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 6. kötet (Budapest, 1906)

52 Büntetőjogi Döntvénytár. A bizonyításnak ebben az irányban való felvétele azonban elmaradt, mert vádlott az 1903. évi november hó 28-án megtartott tárgyaláson magánvádlótól a sértő kifejezések használatáért bocsánatot kért, mire magánvádló vádját viszavonta. Az ó—i kir. járásbíróság ennek következtében 1903. évi november hó 28-án 1903. B. 554/2. szám alatt hozott, a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált Ítéletével az alapügyben hozott ítéletnek hatályon kívül helyezése mellett vádlottat a vád és következményei alól felmentette. Az ítélet indokolása szerint magánvádló azáltal, hogy vádlottnak csendőrök által történt keresését híresztelte, vádlottal szemben becsületsértést követett el ; vádlott pedig ezt nyomban viszonozta akkor, midőn magán vádlót a panasz tárgyává tett sértő kifejezésekkel illette; s ez a tény a Btk. 278. §-a értelmében, mindkét fél felmentését eredményezheti. A koronaügyész ezen ítélet ellen a jogegység érdekében perorvoslatot használt azért, mert a tárgyalási jegyzőkönyvben nincs nyoma annak, hogy magánvádló a becsületsértések kölcsönösségének megállapítására szolgált híresztelést beismerte volna: már pedig a kir. járásbíróság, mely Ítéletét a bűnvádi perrendtartásnak az 542. §-a szerint a járásbíróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandó 324. §-a értelmében csakis a tárgyaláson fenforgott bizonyítékokra alapithatja, a magánvádlónak e részben, tett beismerésére hivatkozik ; továbbá azért, mert a vád elejtésének az újrafelvételi eljárás során helye már nem lehetvén, avádnak a magán vádló részéről az újrafelvételi tárgyaláson történt elejtése a felmentés indokául nem szolgálhatott. Ámde a kir. járásbíróság a felmentést a sértések kölcsönösségére, nem pedig a. vád elejtésére alapította ; az ebben az irányban érvényesíttetni kivánt perorvoslat tehát alaptalan. Ami pedig a perorvoslatnak azt a részét illeti, mely törvénysértést lát a kir. járásbíróságnak azon eljárásában, hogy a sértések kölcsönösségének megállapítására szolgáló körülményt a magánvádló beismerésével látja bizonyítottnak; igaz ugyan, hogy a. tárgyalási jegyzőkönyv ilyen beismerést nem tartalmaz ; minthogy azonban a kérdéses körülmény az alapügyben kihallgatott, fentebb megnevezett tanuknak eskü alatt tett és magánvádló által észre-