Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

36 Minthogy pedig az ezekre a tényekre alapított vádbeli tett büntetendő cselekmény tényálladékát állapítja meg és e szerint a BP. 385. §-ának 1. aj pontjában megjelölt semmiségi ok nem forog fen : ugyanazért a vádlottnak és védőnek semmiségi panasza mint alaptalan perorvoslat a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt. A kir. főügyész által a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján használt semmiségi panasz azonban alaposnak találtatott, mert a Btk. 379. §-ának rendelkezése szerint, aki abból a czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak kárt okoz, csalást követ el; s mert a kir. itéiő tábla által valónak elfogadott tények szerint a vádbeli tett a Btk. 379. §-ának összes alkatelemeit foglalja magában, vagyis a csalás bevégzett büntetendő cselekményének tényelemeit kimeríti s e §. a csalás bevégzett voltát nem teszi függővé az elérni czélzott haszon bekövetkezésétől, hanem csakis a tényleges kárnak jogtalan vagyoni haszonból való okozását határozza meg a csalás egyik alkateleméül, az pedig a kir. törvényszéknek a kir. itélő tábla által elfogadott ténymegállapítása szerint bekövetkezett, amennyiben vádlott vádbeli cselekményével a sértett félnek 155 K 66 f. kárt okozott s ezzel a csalás bevégeztetett. Minthogy pedig a kir. ítélőtáblának az az ítéleti rendelkezése, mely szerint a vádbeli cselekményt, t. i. a bevégzett csalást csupán kísérletnek minősítette, a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okot foglalja magában : ennélfogva erre nézve a kir. itélő táblának ítélete a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisítendő és a rendelkezés szerint meghatározott, a törvénynek megfelelő ítélet hozandó volt. A bevégzett csalás az okozott kár összegénél fogva ugyan a csalás bűntettét képezi, minthogy azonban a Btk. 92. §-ának a kir. törvényszék által történt alkalmazása a vádló részéről az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésekor felebbezéssel meg nem támadtatott, a kir. ügyész az ítéletben és ez által a kiszabott büntetésbe kifejezetten megnyugodott ; ez okból a vádbeli cselekmény a BP. 387. §. rendelkezésének szem előtt tartásával vétségnek volt minősítendő a megfelelő büntetés alkalmazásával.