Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

i8 nek a tárgyaláson való kötelező jelenlétét kétségtelenné teszik. Nevezetesen a BP. 33. §-ának 2. bekezdése előszabja, hogy az esetben, ha a kir. ügyészség képviseli a vádat, ennek tárgyában meghallgatása nélkül érdemleges határozat nem hozható. Minthogy pedig a vádirat ellen beadott kifogásoknak a kir. ügyészszei való előzetes közlését a törvény elő nem irja, a kir. ügyész tehát azokról csak a tárgyalás alkalmával értesül, azok felett a határozat a kir. ügyész meghallgatása nélkül és igy a törvény világos rendelkezésének megsértésével hozatnék akkor, ha a vádtanács a vádirat elleni kifogások tárgyalását a vád képviselőjének, szószólójának a kir. ügyésznek jelenléte nélkül is megtarthatná. De a BP. 260. §-ának 1. bekezdéséből is, mely szerint a terheltnek vagy védőjének elmaradása a tárgyalást és a határozat hozását nem akadályozza, nyilvánvaló, hogy a tárgyalást a kir. ügyész jelenléte nélkül megtartani nem lehet, a törvény a felek közreműködése mellett megtartott tárgyalásra helyezi a fősúlyt ; kitűnik ez a 262. §. 2. bekezdésében foglalt azon rendelkezésből is, hogy a vádtanács, ha szükségesnek találja, a kifogás tárgyalására a terheltet személyes megjelenésre kötelezheti, illetőleg a fogva levő terheltet maga elé állíttathatja ; a terheltnek elmaradása tehát csak azon esetben nem akadályozza a tárgyalást és a határozat hozását, ha a vádtanács a terhelt személyes jelenlétét és meghallgatását szükségesnek nem találja. A 261. §. utolsó bekezdése szerint a vádtanács a tárgyalás befejezése után hozott végzését kihirdeti; a meg nem jelent terhelttel és a magánféilel pedig három nap alatt közli; már pedig a kihirdetésre vonatkozó eme rendelkezésnek értelme sem volna azon esetben, ha a vádtanács a tárgyalást a kir. ügyész jelenléte nélkül is megtarthatná, amenynyiben az összes felek elmaradása folytán a határozat kihirdetése lehetetlenné válnék. A perorvoslattal megtámadott határozatokban az ott kifejezésre jutott álláspont támogatására az hozatik fel, hogy a törvény a kir. ügyésznek a vádtanács előtt megtartandó tárgyalásra nem megidéztetését, hanem csak a tárgyalásról leendő értesítést rendeli, s hogy a BP. a kir. ügyész kötelező jelenlétét kifejezetten elő nem irja. Ámde ennek az érvnek a fent kifejtettekkel szemben annál kevésbbé tulajdonitható jelentőség, mert az értesítés a megjelenés kötelezettségét nem zárja