Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

házra elitélte, mert vádlott saját beismerése szerint tudta, hogy a birtokokat P. M. használta; abból pedig, hogy P. M. családja az ingatlanokat már 1880-tól valóban birja — miről vádlott, mint sértett közeli szomszédja, kétségtelenül tudott — vádlottnak következtetnie kellett, hogy az ingatlanok megvásárlása a birtokosnak jogsérelmet okozhat; hogy továbbá vádlott F. tanú előtt tett nyilatkozata szerint tudta, miképp a birtok a sértett fél tuajdona, s hogy végül P. M. sértett F. és T. tanuk szerint vádlottat figyelmeztette is, hogy a birtokot ne vegye meg, mert az az ő tulajdona ; mely bizonyítékok elegendők annak megállapítására, hogy vádlott az ingatlanokat, tudva azok előző eladatását, vásárolta meg. Ezt az ítéletet a kir. Curia helybenhagyta s vádlott három havi fogházbüntetését 1901 augusztus 14-én megkezdette. Az eljárásnak ujrafelvétele folytán 1901 augusztus 28 án tartott főtárgyaláson uj tanukként kihallgatott G. és K. megerősítették a vádlott részéről uj bizonyítékként érvényesített azt a körülményt, hogy e tanuk 4—5 év előtt, vagyis a vádlott és L. M. közt létrejött adásvételi szerződés megkötését megelőzően, vádlott és P. M. társaságában a vasúton utazván, hallották, midőn P. M. vádlott azon kérdésére, hogy mily jogon használja azon ingatlanokat, melyeket neki L. M. megvételre kinált, azt válaszolta, hogy azokat L. M -tői megveheti, mert azok ennek tulajdonát képezik, ő (P. M.) pedig azokat csak zálogban birja. A kir. törvényszék ezen tanúvallomásokra tekintettel, nem látva bizonyítottnak azt, hogy vádlott az ingatlanok megvételekor az előbbeni eladásról tudomással bírt volna, az alapitéleteket hatályon kivül helyezte, s vádlottat a közokirathamisitás büntette miatt emelt vád alól fölmentette, mire vádlott 1901 augusztus 28-án szabadon bocsáttatott. Ezt az ítéletet a kir. tábla indokaiból helybenhagyta, a kir. Curia pedig az ez elleni semmiségi panaszt visszautasította. Ezekután B. M. a BP. 581. §-ában meghatározott határidőn belül beadott kérvényében a fentebbiek szerint ártatlanul szenvedett 14 napi fogházbüntetésért kártalanítást kért. Tény ugyan, hogy B. M. ki jogerős Ítélet alapján szabadságvesztésbüntetést szenvedett, utóbb ujrafelvétel folytán jogerős