Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

u6 feltételeinek fen forgása esetében a bíróságok a fentebb felhívott törvényhely értelmében alkalmazni kötelesek. (Budapesti kir. tábla.) — Nem sértette meg a BP. 387. §-ának elvét a felebbezési biróság azáltal, hogy a vádló felebbezése hijján az elsőbiróság által mellőzött pénzmellékbüntetést is alkalmazta, ha egyúttal a vádlott szabadság-vesztésbüntetését is leszállította. (Curia 1904 október 5. 8161/904. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: R. S. vádlottat bűnösnek nyilvánítja a Btk. 301. §-ának 1. tételébe ütköző, a Btk. 301. §. 1. bekezdése 1. tétele szerint büntetendő, a 92. §. alkalmazásával a 20. §-hoz képest minősülő súlyos testi sértés vétségében és ezért őt a Btk. 302. §. 1. bekezdés 1. tétele alapján a 92. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vétele napjától számítandó két hónapi fogházra itéli. Indokok: A büntetés kiszabása az idézett szakaszok alapján történt. A büntetés kimérésénél súlyosító körülmény gyanánt mérlegelte a törvényszék, hogy vádlott alaptalan követelés rosszhiszemű érvényesítésével kezdeményezte a botrányos verekedést, melynek folytán a vádbeli cselekményt elkövette. A törvényszék súlyosító gyanánt mérlegelte a sértett nő elvetélését is, mint objectiv jogellenes eredményt, de ezekkel szemben túlnyomó enyhítő körülményt találva vádlottnak a cselekmény elkövetése idején büntetlen előéletében és abban, hogy a csekély jelentőségű bántalmazó cselekmény jogellenes eredménye a szándékot messze túlhaladta, a Btk. 92. §-ának alkalmazását és a kiszabott büntetés mértékét indokoltnak találta. Kiemelendő, hogy a törvényszék a súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 92. §. alkalmazása folytán a 20. §-hoz képest vétséggé minősítés daczára mellőzte pénzbüntetésnek mint mellékbüntetésnek kiszabását, (2. sz. curiai teljes-ülési döntvény) mert a Btk. 92. §-a csupán ugyanazon büntetési nemnek legkisebb mértékig leszállítását, esetleg a következő enyhébb büntetési nemnek legkisebb mértékig való megállapítását engedi, de a törvény különös részében meghatározott büntetés keretén kívül eső külön mellékbüntetés kiszabására a bíróságot nem jogosítja. (1903 deczember 3. 53,433903.)