Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 5. kötet (Budapest, 1905)

111 foganatosítása előtt azt, akit az Örizete alatt levő tárgyak rongálásán rajtaér, előbb a nevének bemondására szólítsa fel, és így a vádlottak jogos zálogolást törekedtek meghiúsítani, ez a kihágás pedig a 94. §. utolsó bekezdése szerint hivatalból üldözendő: ezeknélfogva mindkét alsóbiróság Ítéletét a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíteni s megfelelő Ítéletet hozni kellett. 67. A semmiségi panasz bejelentésének elmulasztása folytán beadott igazolási kérelem felett a Curia határoz. (Curia 1904 október 5. 6098'904. sz. a.) A kir. Curia: A kir. törvényszék végzése megsemmisíttetik és H. L. elitéltnek igazolási kérelme visszautasittatik. Indokok: H. L. az ellene súlyos testi sértés vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben a kir. törvényszék mint másodfokú bíróság 1957/904. sz. ítéletére vonatkozó semmiségi panasz bejelentésének elmulasztása miatt a kir. törvényszéknél igazolás iránti kérelmet nyújtott be, és ezt az igazolási kérelmet a kir. törvényszék 2099/904. sz. a. végzésével érdemileg elbírálta és az igazolási kérelemnek helyt nem adott. A végzés ellen H. L. elitélt felfolyamodással élt. Minthogy a BP. 465. §-ának rendelkezése szerint az igazolási kérelem felett az a bíróság van hivatva határozni, mely az elmulasztott cselekménynek kellő időben való teljesítése esetén az ügy érdemében eljárt vagy intézkedett volna, ebben az esetben tehát az igazolási kérelem feletti határozat hozatala a kir. Curia hatáskörébe tartozik, és igy a kir. törvényszék azzal az eljárásával, hogy az igazolási kérelmet érdemileg elbírálta, a BP. 384. §-ának 4. pontjában meghatározott és az idézett §. végpontja értelmében hivatalból is figyelembe veendő alaki semmiségi okot követte el, minélfogva a neheztelt végzés a BP. 379. §-ának 4. bekezdése alapján megsemmisítendő és az igazolási kérelem a kir. Curia által érdemileg elbírálandó volt. Az igazolási kérelmet pedig vissza kellett utasítani, mert H. L. az 1904 április 27-iki felebbviteli tárgyaláson jelen volt, ugyanakkor előtte a másodfokú bíróság ítélete kihirdettetett, és az iga-