Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

37 kir. itélő tábla ítélete ellen: ez esetben az iratok a BP. 431. §-ának utolsó bekezdése értelmében, a BP. 425. §-ában irt eljárás mellőzésével, közvetlenül a kir. Curiához terjesztendők fel. Indokok: A BP. 425. §. 2. bekezdésének a vádlottra vonatkozó tétele több irányban kivételt állit fel a BP. általános szabályai alul. A felhívott tétel kivételes intézkedést tartalmaz a BP. 431. §-ában foglalt ama rendelkezéssel szemben, mely szerint a perorvoslat folytán az iratok csak akkor terjesztendők fel közvetlenül a kir. Curiához, ha a kir. itélő tábla fő tárgyalásán a semmiségi panaszra jogosultak mind jelen vagy képviselve voltak ; kivételt tartalmaz továbbá a BP. 78. és 329. §-aiban kifejezett azon szabály alól, hogy a birói határozatok a felekkel (BP. 13. §.) rendszerint közlendők ; kivételt tartalmaz végül az eljárási törvényünkben rendszeresen keresztülvitt azon elv alól is, hogy a védő nem közönséges értelemben vett képviselője a vádlottnak, hanem önálló hatáskörrel is biró igazságügyi közeg, ki különösen a perorvoslatokat a vádlottól függetlenül érvényesitheti. Hogy a törvény a 425. §-ban kivételt akart tenni az általános szabály alól : kitűnik a törvényjavaslat indokolásából (637. 1.) is, mely megjelöli a szabálytól való eltérés jogszolgáltatási indokát: «az eljárás megrövidítését)) ; nemkülönben azt, hogy e czélból a szabálytól «el kellett térni*, úgyszintén azt is, hogy a vádlottat ezen esetben védője által «képviselt» félnek, vagyis a főtárgyaláson a BP. 431. §. utolsó bekezdése értelmében jelen lévőnek tekinti. Ezt a felfogást támogatja azon magyarázati szabály is, hogy nem szabad feltételezni, hogy a törvényhozó oly rendelkezést tesz, melyet alkalmaztatni nem kiván ; már pedig a szegedi kir. itélő tábla határozatában érvényesült nézet azon eredményre vezetne, hogy a táblai ítélet a vádlottal mindig közlendő s igy a BP. 425. §-ának a vádlottra vonatkozó tétele hatályos egyáltalában nem volna. Kétségtelen ezek szerint, hogy a törvényhozó a szóban levő esetet kivételesen akarta szabályozni ; a törvényben tehát nincs ellenmondás, mert a 425. §. oly különleges intézkedést tartalmaz,