Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

i6 Indokok: A tanúvallomás bizonyító erejének mérlegelésénél, figyelemmel a BP. 195., 217., 219., 221. és 222. §-aira, lényeges az a körülmény, hogy a tanú oly egyén-e, aki vallomása hitelessége tekintetéből esküre bocsátandó, vagy akinek megesketése mellőzendő, avagy aki az eset körülményei szerint az eskütételtől a bíróság által elzárható. Ezen körülményeknek különbözőségénél fogva sértheti ugy a törvény rendelkezését, mint a vád vagy védelem érdekét a tanú megesketése tárgyában hozott határozat, s igy amiatt a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi panasz érvényesíthető lévén, az esküdtbíróság szabályellenesen járt el akkor, amikor a vádlottaknak s védőiknek a F. T. tanú megesketését elrendelő határozat ellen a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát a BP. 432. §-ára hivatkozva visszautasította. A vádlottak s védők felfolyamodása folytán tehát a visszautasító határozat megsemmisítendő s a panasz elfogadandó volt ugyan, azonban mint alaptalant el kellett azt utasítani, mert a jelzett tanúnak a megesKetését az esküdtbíróság, figyelemmel a BP. 221. §-ának 1., 2. s 222. §-ának 2. pontjára, törvényből merített indokokból rendelte el s oly tény nem fogadtatott el valónak, amelyből az volna megállapítható, hogy a bíróság a törvény rendelkezéseit tévesen alkalmazta. Ugyancsak a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi panaszt jelentettek be a vádlottak s védőik amiatt, hogy a Curia ezen ügyben 447,903. sz. a. hozott végzéseinek felolvasása, indítványozásuk ellenére el nem rendeltetett, azonban ez a rendelkezés a BP. 313. §-án alapulván s a védelem érdekét sem sértvén, mert az egész ügy újból s az esküdtbiróságnak más bírói és esküdt tagjai előtt tárgyaltatván, a panasz alaposnak nem volt tekinthető. Oly cselekményeknél, amelyek a Btk. rendelkezése szerint halálbüntetéssel sujtandók, nemcsak a büntetés meghatározásánál, hanem a beszámítás és minősítés kérdésének megállapításánál is, tekintettel a Btk. 76. §. s a BP. 502. §-ának rendelkezésére, feltétlenül szükséges a vádlót-