Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

9 kérdésekre hozott határozatok között azok egybevetésénél ellenmondás jelenségei mutatkoznak ; másfelől pedig tekintve, hogy a H. V. és V. J. vádlottakra vonatkozó fentemiitett kérdésekben, az e vádlottak ellen emelt vád alapjául szolgáló cselekmények, a megkülönböztetésükre alkalmas ténybeli körülmények világos felsorolásával körül nem Írattak akként, hogy azokból minden kételyt kizárólag kitűnnék, hogy egyrészről H. V. vádlott milyen ténykedése által mozditotta elő és könnyitette P. G.-nek Sz. L. vádlott által a 13. kérdésben jelzett módon elkövetett megölését ? s illetőleg mily ténybeli körülményre nézve értett egyet Sz. L.-val a tett elkövetése után nyújtandó segély biztosítása vagy a ható-ági intézkedések meghiúsítása tekintetében ? V. J. vádlott pedig milyen ténykedése által nyújtott előzetes egyetértés nélkül való segítséget a végből, hogy P. G.-nek fentemiitett módon elkövetett megölése alkalmából e vádlott társainak valamelyike a hatóság üldözései elől meneküljön vagy a büntető eljárás sikerét meghiúsítsa s illetőleg büntetlenül maradjon ? Minthogy ezek szerint az ily módon szerkesztett kérdésekre — az esküdtek által hozott határozatok — lényegükben hiányosak, illetve homályosak és részben önmaguknak ellentmondóknak is mutatkoznak ; ezért a BP 427. §-ának 6. pontjára fektetett semmiségi panaszok alaptalanoknak tekinthetők nem lévén és az e részben felhozott semmiségi ok kétségtelenül a Sz. L., H. V. és V. J. vádlottak sérelmével is járván : az Sz. L. vádlott és védője részéről a BP. 427. §-ának z. bekezdése szerint jogosan érvényesíttetett. Minthogy továbbá a vádlottak érdekei az esküdtek által a 13., 17. és 21. sz. kérdésekre hozott határozatokkal és egymással szoros összefüggésbe hozattak, tekintettel a BP. 387. §-ának 4. bekezdésében foglalt elvre is, a Sz. L. vádlott és védője által használt semmiségi ok érvényesítése az esküdtek határozatai ellen perorvosiattal nem élt H. V. és V. J. vádlottak javára is kiterjesztendő volt. Mindezeknél fogva az erre vonatkozóan érvényesített semmiségi pana-zoknak hely adatván, ennek folyományaként az esküdtbíróság ítéletét a három vádlottra vonatkozó részében az ennek alapjául szolgáló főtárgyalással együtt a BP. 437. §-a 2. bekezdésének végpontja, illetve a 404. §. r. bekezdése értelmében újból megsemmisíteni s az esküdtbiróságot a BP. rendelkezéseinek meg-