Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

7 büntetésnek a Btk. 92. §-a által engedélyezett rendkívüli enyhítését indokoló nyomatékkal nem bírnak ; vagyis e §. alkalmazásának feltételei hiányában a BP. 385. §-ának harmadik pontjában megjelölt semmiségi ok sem forog fen. Mindezeknél fogva az alaptalan semmiségi panasz a BP. 437. §-ának 4. bekezdése alapján elutasítandó volt. Minthogy azonban a kir. táblának megállapítása szerint vádlott a belügyminisztériumhoz benyújtott feljelentésben, vagyis hatóság előtt D. T. községi birót, az oraviczai járási főszolgabírót, Krassó-Szörénymegye alispánját és az oraviczai kir. járásbíróságot hivatali kötelességeikre vonatkozóan olyan tények elkövetésével vádolta, melyek valódiság esetén az illetők ellen bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vontak volna maguk után, azonban azok valótlannak bizonyultak, és így vádlott a terhére megállapított rágalmazást a Btk. 260. §-ába ütköző módon követte el ; minthogy továbbá a hatóság előtt tett feljelentésben kifejezett, de valótlannak bizonyult vád emelésével elkövetett rágalmazás a Btk. 200. §. mellett a Btk. 202. §-ának alkalmazását kizárja, s minthogy az alsófoku bíróságok a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták, midőn a kir. törvényszék a minősítést a Btk. 260. §-ára való hivatkozás mellett a Btk. 202. §-ára alapította, a kir. tábla pedig a Btk. 200. §. mellőzésével a vádbeli cselekményt a Btk. 262. §-a alapján minősítette, és a büntetést mindkét alsófoku bíróság a Btk. 262. §-a alapján szabta ki ; minthogy végre a Btk.-nek ekként történt téves alkalmazása a vádlottnak sérelmére szolgál, mert a Btk. 262. §-a súlyosabb büntetést állapit meg, minta Btk. 2Ó0. §-a, ehhez képest az alsófoku bíróságok ítélete szerint történt minősítés a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában megjelölt és hivatalból figyelembe veendő anyagi semmiségi okot foglal magában ; mindezeknél fogva az alsófoku bíróságok ítélete a vádlottra sérelmes részében a BP. 437. §. 3. bekezdésében foglalt rendelkezésénél fogva megsemmisítendő és a törvénynek megfelelő ítélet hozandó volt. Az esküdtekhez intézett kérdés nélkülözi a vád alapjául szolgáló cselekmények, a megkülönböztetésre alkalmas