Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

4 nem határozván meg azt, hogy ki tekintessék a kiskorú sértett törvényes képviselőjének, e tekintetben az 1877. évi XX. tcz. rendelkezései irányadók. A BP. 47. §-a emiitett rendelkezésének nem tulajdonitható oly kiterjesztő értelem, hogy a törvényes képviselők alatt mindazok, akik a törvénynél fogva kötelesek a gyermekek érdekeire felügyelni, volnának értendők. (Curia 1902 október 16. 8950. sz. a.) 4Az esküdtek határozatának a számaránynak a törvényben tiltott megjelölésével eszközölt kihirdetése, ha az esküdteknek a törvény által megkivánt többségen alapult tényleges határozatát foglalja magában, semmiségi okot nem képez. (Curia 1902 november 17. 9884. sz. a.) 5A hatósághoz intézett beadványban használt meggyalázó kifejezés nélkülözi a nyilvánosság azon körét, mely a Btk. 262. §-a szerinti nyilvános becsületsértéshez megkívántatik. (Curia 1903 február 26. 1777/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz a BP. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Azonban a cselekmény minősitésére vonatkozó részében a büntetésre kihatóan is mindkét alsóbiróság Ítélete a BP. 385. §. 1. b) pontjába ütköző semmiségi ok fenforgása miatt hivatalból megsemmisíttetik, vádlott egyedül a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a Btk. 261. §. alapján, behajthatlanság esetében 4 napi fogházra átváltoztatandó 80 K pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Minthogy a kir. tábla által valónak elfogadott abban a tényben, hogy vádlott az általa a szegedi II. sz. csendőr-