Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

önállóan eljáró ügyvédjelölt védő dijainak megállapítása nem tagadható meg. Megsértette tehát a törvényt a szatmárnémeti kir. törvényszék föntebb idézett keletű és számú ítéletével annyiban, amennyiben a jelen bűnvádi ügyben G. G.-né vádlott képviseletében eljárt dr. B. L. ügyvédjelölt védő-dijának megállapítását megtagadta abból az indokból, mert a nevezett ügyvédjelölt G. G.-né vádlottat nem mint ügyvédnek helyettese, hanem önállóan képviselte. Jelen határozat a felekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: A V. A.-né feljelentése folytán G. G.-né szül. K. M. és S. M. ellen a Btk. 2t>i. §-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt a nagykárolyi kir. járásbíróság előtt folytatott bűnvádi ügyben G. G.-né szül. K. M. vádlottat ennek külön meghatalmazása alapján ötrendü tárgyalásnál dr. B. L. ügyvédjelölt ; az 1902. évi november hó 27-én megtartott, az itélethozás alapjául szolgált tárgyalásnál pedig a nevezett vádlott által szóval képviselőjének vallott dr, Sz. A. ügyvéd képviselte. Az utóbb nevezett ügyvéd a most említett utolsó tárgyaláson védettjének felmentését és a képviseletével járt összes dijaknak és költségeknek V. A.-né magánvádlóval szemben leendő megállapítását kérte. A nagykárolyi kir. járásbíróság 1902. évi november hó 27-én 1902 B. 113/15. szám alatt hozott ítéletével G. G.-né szül. K. M. vádlottat a vád alól felmentette és a költségeket kölcsönösen •megszüntette ; G. G.-né képviselőjének dijait saját felével szemben 00 K-ban állapította meg. Ezt az ítéletet G. G.-né a bűnügyi költségek meg nem ítélése miatt felebbezvén, a szatmárnémeti kir. törvényszék az 1902 deczember 10-én megtartott felebbviteli tanácsülésben 11.709. sz. a. hozott jogerős ítéletével V. A.-né magánvádlót a dr. Sz. A. ügyvéd mint G. G.-né vádlott védője részére 20 K-ban megállapított védő-díj megtérítésére kötelezte ; ellenben a dr. B. L. ügyvédjelölt által teljesített védelem dijának a masánvádlóval szemben való megállapítását megtagadta. Ezt az utóbbi rendelkezést a kir. törvényszék azzal indokolja, hogy a járásbíróság előtti eljárásban a vádlott védójeként eljáró ügyvédjelölt a védői tisztet, figyelemmel az ügyvédi rendtartásnak az ügyvédjelöltre és a zugirászatra vonatkozó rendelkezéseire, önálló ügyködésképpen nem gyakorolhatja és így a díjazást is nem a maga részére, hanem csak főnöke nevében igényelheti. 20*