Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

3o8 Ezzel a kijelentéssel a törvény megsértetett. A BP. 523. §-a ugyanis a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben az eljárás olcsósága és egyszerűsége érdekében megengedi, hogy a terhelt védője ügyvédjelölt is lehet. Ez a rendelkezés kivételt állapit meg egyrészt a BP. 55. §-ában kifejezett attól az általános szabálytól, mely szerint védőül az ügyvédi lajstromba bejegyzett ügyvéd, egyetemi vagy jogakadémiai jogtanár választható és másrészt az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874 : XXXIV. tcz. 15. §-ától, melynek értelmében az ügyvédjelöltek lajstromába bevezetett ügyvédjelölt a bíróságok és hatóságok előtti tárgyalásoknál csak mint helyettese járhat el annak az ügyvédnek, akinél joggyakorlaton van. Abból továbbá, hogy a bűnvádi perrendtartás 523. §-a az ügyvédjelölteket a feleknek a járásbíróság előtt folytatott eljárásban való önálló képviselésére feljogosítja, önként következik, hogy az ügyvédi rendtartásnak a zugirászatról rendelkező 39. §-a a járásbirósági ügyekben a BP. 523. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően védőként szereplő ügyvédjelöltekkel szemben alkalmazást nem nyerhet. Ezek szerint téves, sőt törvénybe ütköző a kir. törvényszék ítéletében kifejezést nyert az a nézet, mely szerint a járásbíróság előtti eljárásban a vádlott védőjeként eljáró ügyvédjelölt a védői tisztet önállóan nem gyakorolhatja és díjazást a maga részére* nem igényelhet. Mert a fentebbiekből meg lévén állapítva, hogy az ügyvédjelölt, aki a törvényszékek hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben a védői tisztet csak mint a fél által védőül választott ügyvéd helyettese teljesítheti, a járásbirósági ügyekben közvetlenül a féltől nyert megbízás alapján mint önálló védő szerepelhet, nyilvánvaló, mikép az ügyvédjelölt a védelemből kifolyóan védő dijainak és készkiadásainak megtérítését is igényelheti. Minthogy pedig a védőnek megfelelő dija és készkiadásai a BP. 479. §-a szerint a bűnügyi költségekhez tartoznak ; minthogy a bűnügyi költségeket abban az esetben, ha az eljárás egyedü magánvád alapján folyt és a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek, a BP. 482. §-ának 2. bekezdése értelmében a magánvádló köteles megtéríteni ; s minthogy az itt fenforgó esetben a vád alól felmentett G. G.-né szül. K. M.-t, a közvetlenül ettől