Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

«7« tárgyát képezett értékpapírok árai nem ugy alakultak, hogy az árkülönbözetre való játékból nyereség származott vagy legalább veszteség ne származott volna ; az ügylet természetéből kell tehát nyilvánvalónak tekinteni, hogy B. S. a neki kinált tőzsdei ügylet megkötésébe belemenéskor annak a bankczégnek, melylyel az ügyletet megkötötte, veszteséget okozni nem is szándékozhatott ; ha ennek daczára az ügylet mégis veszteséggel járt és ennek folytán belőle fizetési kötelezettség származott, melynek a H. és A. bankczég volt kénytelen eleget tenni a nélkül, hogy a maga részére az esetleg bekövetkezhető veszteségre B. S.-tól előre fedezetet kivánt volna, vagy hogy ettől a differencziák czimén kifizetett összeget megkaphatná : ezekből a körülményekből B. S. terhére a vagyoni kár okozásának büntetőjogi beszámítás alá eső szándékát annál kevésbbé lehet megállapítani, mert még az is vitás kérdés lehet, vajon a polgári jog szabályai szerint mi kimenetele volna annak a pernek, melyet a H. és A. czég tenne folyamatba B. S. ellen a differentiák czimén kifizetett 2075 frt iránt ; minthogy a Btk. 379. §. szerint meghatározott csalást az követi el, aki azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz ; a bíróság által valóknak elfogadott tényekből azonban az itt fenforgó esetben a vádlott terhére sem a jogtalan vagyoni haszonszerzésnek, sem a valaki vagyoni megkárosításának czélzatát, sőt általában még azt sem lehet megállapítani, hogy az árkülönbözetre játszást magában foglaló tőzsdei ügyletből származott veszteséget bármi módon ő okozta : a vád alapjául szolgáló tett tehát a Btk. 379. §-a szerint meghatározott csalást nem állapítja meg, de nem állapit az meg a Btk.-nek valamely más rendelkezésébe ütköző bűncselekményt sem : ezeknél fogva a közvédő és a vádlott részéről a BP. 385. §-ának 1. aj pontjára alapítottan használt semmiségi panaszt alaposnak kellett tekinteni s a jelen ítélet szerint kellett határozni. 120. Igaz ugyan, hogy a főmagánvádlonak a perorvoslat bejelentése alkalmával tett ama kijelentése, hogy «a vádlott