Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)
'79 felmentése miatti használ semmiségi panaszt, egymagában véve nélkülözi azt a tüzetességet, melyet a BP. 430., illetőleg 390. §*ai a megjelöléstől követelnek. De a törvény e kitétele : «világosan meg kell jelölni*, nem jelent mást, mint oly megjelölést, mely a biróban nem hagy kétséget az iránt, hogy a bejelentő mit panaszol; már pedig a főmagánvádló bejelentésének és az Ítéletnek egybevetett tartalmából kétségtelen, hogy az eljárási szabálytalanságot panaszol; a semmiségi ok közelebbi megjelölését pedig a BP. 390. §-ának második bekezdése szerint az indokolásban is eszközöltette. — Sértett fél feljelentést tett sajtó utján elkövetett, a Btk. 258. és 259. §-aiba ütköző, tehát magáninditványra üldözendő rágalmazás vétsége miatt. A kir. ügyészség a feljelentést azzal a nyilatkozattal tette át a vizsgálóbíróhoz, hogy főmagánvád esetét látja fenforogni, e tekintetben pedig a vádat nem veszi át. A vádhatározatban a cselekmény szintén a Btk. 258. és 259- §-a' szerint minősíttetett. A főtárgyaláson az esküdtbíróság a felek meghallgatása után, de az esküdtek meghallgatása nélkül, a BP. 352. §-ának második bekezdése alapján felmentő ítéletet hozott, lényegileg azon indokból, hogy a sértett fél közhivatalnok lévén, az ellene elkövetett rágalmazás a Btk. 270. §-ának 2. pontja értelmében hivatalból üldözendő, ily esetben pedig az eljárásra a BP. 2. §. 3. bekezdése szerint kizárólag a kir. ügyészség jogosult; minthogy pedig a kir. ügyész a vád képviseletét megtagadta, pótmagánvádnak pedig a BP. 42. §-a szerint helye nincs: hiányzik a törvényszerű vád. Az esküdtbíróság Ítéletét a Curia megsemmisítette, mert ha az esküdtbíróság a főtárgyalás fejleményei alapján azt találta, hogy a cselekmény hivatalból üldözendő: akkor neki arról kellett volna gondoskodni, hogy a főtárgyaláson a kir. ügyészség képviselve legyen, mert e nélkül a BP. 302. §-a szerint ily esetben főtárgyalást tartani nem lehet. De megsemmisíttetett az esküdtbíróság ítélete azért is, mert midőn a cselekmény valamely alkotó eleme a felek között vitás (a jelen esetben vitás volt, hogy a vádbeli állitások sértett Í2*