Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

magánvádló ellen könnyű testi sértés vétsége miatt, mert kérdőre vonatása alkalmával a kezében levő bottal karjára ütött és arczán megkarmolta s ez által rajta az orvosi látleletben leirt 5—6 nap alatt gyógyuló könnyű testi sértést ejtett, kéri e miatt megbüntetését. 3. r. vádlott N. P. magát bűnösnek nem érzi, mert ő a szeptember 5-iki eset történtekor főmagánvádlót a vádbeli nyomorult gazember, bitang sértő kifejezésekkel nem illette és nem ütlegelte. Viszonvádat emel becsületsértés vétsége miatt főmagánvádló ellen ugy a maga, mint családja nevében azért, mert a szeptember 5-iki esetkor fómagánvádló anyjához szólva, róluk azt mondotta : «rede nicht mit dieser elendigen Bagage» és kéri megbüntetését. 4. r. viszonvádolt fómagánvádló a 3. r. vádlott áital ellene ugy a maga, mint családja nevében emelt becsületsértési viszonvádra nézve magát bűnösnek érzi, mert azt tényleg mondotta volt anyjához szólva : «rede nicht mit dieser elendigen Bagage». de ezt azért tette, mert ezt megelőzőleg 1. r. vádlott édes anyját k . . . . nevezte, arra azonban nem emlékszik, hogy 2. r. vádlottat a kezében volt bottal megütötte vagy megkarmolta volna. Tekintettel arra, hogy 1. r. vádlott a szeptember hó 4-iki esetre nézve beismerte, hogy főmagánvádlót nyomorult szellemnek elnevezte, és miután ezen kifejezés a becsületsértés vétségének tényálladékát megállapitja s ezen beismerésével törvényszerű beigazolást nyert ezen cselekményére nézve a vád, őt ezen vétségben bűnösnek kimondani s elitélni kellett már azon oknál fogva is, mert főmagánvádlóról való azon feltevése, hogy az A. leányáról szóló és H. L.-hez intézett levelet ő irta volna, nem nyert az eljárás során beigazolást s igy a védelem által felhozott azon ok, hogy leánya becsületének megvédése szempontjából használta a vádbeli sértő kifejezést, a Btk. 79. §-ában körülirt jogos önvédelem fogalma alá nem tartozik, mert fómagánvádló irányában táplált ingerültsége sem indokolt avagy jogosult nem volt. Ugyané vádlott N. P.-nét a szeptember 5-iki esetből kifolyólag azonban fel kellett menteni a BP. 326. §-ának 2. pontja alapján a fómagánvádló által ellene emelt s a Btk. 261. §-ába ütköző második becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól, mert ezen esetre nézve tagadásával szemben csakis F. P.-né tanú terhelő vallomása áll, mely törvényszerű bizonyítékul a bíróság