Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

n6 által elfogadható nem volt. 2. r. vádlottat azonban, miután a szeptember 4-iki és 5-iki esetre nézve is beismerte, hogy mindkét alkalommal főmagánvádlónak azt mondotta, hogy ő nyomorult csirkefogó és gazember, és hogy nyomorult gazember, bitang, ezen beismerése által tehát mind a kétrendbeli vád irányában törvényszerűen beigazoltatott és tekintve, hogy az emiitett gyalázó kifejezések a becsületsértés vétségének tényálladékát megállapítják, volt mindkét esetre nézve bűnösnek kimondandó és kétrendbeli büntetésre Ítélendő annyival is inkább, mivel az általa főmagánvádlóról tett azon feltevése, hogy a kérdéses s ót meggyalázó s H. L.-nak czimzett levelet ő irta volna, az eljárás során beigazolást egyáltalán nem nyervén, a panaszolt mindkét izbeni megtámadása főmagánvádlónak, habár az jövőjének tönkretétele feletti elkeseredésének is tudható be, sem jogosult, sem indokolt nem volt s igy eljárását főmagánvádlóval szemben mint becsületének megvédésére irányulót elfogadni s irányában a Btk. 79. §-t alkalmazni nem lehetett. 3. vádlott azonban a főmagánvádló által a szeptember 5-iki esetből kifolyólag emelt s a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól a BP. 326. §-ának 2. pontja alapján azért kellett felmenteni, mivel tagadásával szemben a tanuk vallomásával azon vád, hogy ő ezen eset alkalmával főmagánvádlót nyomorult gazember, bitangnak elnevezte vagy őt ütlegelte volna, beigazolást nem nyert. Viszonvádlottra nézve sulyositó okul a testi sértési vádat illetőleg az szolgált alapul, hogy azt egy védtelen és azon nővel szemben alkalmazta, akit egykor nejévé akart tenni, mig ellenben enyhítő körülményül a büntetlen előélet vétetett figyelembe, a becsületsértésnél pedig súlyosítóul szolgált, hogy a cselekményt 2. és 3. r. vádlottakra is vonatkoztatta, akik anyja megsértéséhez hozzá nem járultak, mig enyhítőül szolgált beismerése, büntetlen előélete s hogy azt anyja által szenvedett megsértetése védelmében követte el. (1902 november 20. B. VI. 785/2. 1902. sz. a.) A budapesti kir. büntető törvényszék: Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1903 február 26. 9963/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak, azonban a BP. 557. §-ának végső bekezdése szerint alkalmazandó