Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

72 Ámde az éjszakának mulatozás között eltöltése és az elfogyasztott szeszes ital nagyobb mennyisége által szükségképp bekövetkezett mámoros állapot kétségkívül megzavarta a 20 éves fiatal nő elmetehetségét. Ehhez az alapos következtetéshez járul az, hogy K. J. vádlott tettét, az ittasan történt hazatérés után egy pár óra múlva, a kora reggeli órákban követte el. Tekintettel a vádlottnak eme mámoros állapotára, okszerüleg nem lehet arra alaposan következtetni, hogy a vádlott szándéka jogtalan eltulajdonításra irányult, midőn a kedvese pénzét elrejtette, és tekintettel arra a megállapított tényre is, hogy ez utóbbi szintén ittas volt, nem lehet kizártnak venni azt a feltevést, hogy vádlott szándéka, mint azt állitotta is, csakugyan arra irányult, hogy kedvesét a még megmaradt pénzének is eldorbézolásában megakadályozza. E szerint a vádbeli tett a lopás vagy valamely más büntetendő cselekmény tényálladékát nem merítvén ki: ehhez képest a kir. itélő tábla ítéletét a BP. 385. §. 1. a) pontjánál fogva megsemmisíteni és vádlottat a vád alól felmenteni kellett. f ¥ = A Büntetőjogi Döntvénytár II. k. 177. 1. és a Jogt. Közi. 1903. évf. mellékletén 491. sz. a. közölt esetekben viszont a Curia az alsóbiróságok ténymegállapításaiból azt következtette, hogy vádlott a beszámítást kizáró fokban ittas nem volt. 54Vádlott védője a kir. törvényszék mint másodfokú bíróság ítélete ellen felebbezést jelentett be, s miután az visszautasittatott, ugyanazon perorvoslatot «semmiségi panasz* czimen újra bejelentette. Az ekként bejelentett semmiségi panasz mint törvényes időn belül használt, elfogadtatott. (Curia 1903 június 25. 5926. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. törvényszéknek, a vádlott és védője által az elsőbiróság Ítélete ellen bejelentett felebbezést visszautasító végzése, valamint az ezen végzés kihirdetése után nyom-