Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

62 (Curia 1903 június 4. 5130/903. sz. a.) Az aradi kir. törvényszék: V. I. vádlott a Btk. 232. §. 2. p. ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól a BP. 326. §. 1. p. alapján felmentetik. Indokok: Vádlott a főtárgyalás során beismerte, hogy 1901 márcziusban az élte 15-ik évében levő M. M.-val házasságon kivül nemileg két izben közösült, habár tudta, hogy M. M. epilepsia miatt elmegyengeség betegségben szenved. A kir. törvényszék azonban ugy vádlott beismerése, mint a szakértő előadása daczára vádlott bűnösségét igazolva nem látja, mert vádlott azon védekezése, hogy a közösülésre őt M. M. biztatta, hozzája gyakran bemenvén, vádlottat a közösülésre ő kérte, meg nem czáfoltatott, másrészt meg azon körülmény folytán, hogy tanú E. L-né sértettnek édesanyja vallomása szerint M. M., midőn epileptikus rohamai nem voltak, nemcsak okosan beszélt, de honn nem létében ilyenkor a háztartásban is eljárt, illetve honn levő testvérét baj nélkül gondozta ; továbbá azon körülmény folytán, hogy az orvosi látlelet szerint is M. M.-án az erőszakoskodás semmi nyoma észlelhető nem volt : a kir. törvényszék nem látta beigazoltnak. hogy M. M. a közösülés alkalmával gyengeelmüsége miatt öntudatlan, illetve akarata elhatározására képtelen lett volna akkor, midőn vádlottal nemileg közösült, illetve nem látta beigazoltnak, hogy vádlott M. M.-nak betegsége miatti öntudatlan, illetve akarata elhatározására képtelen állapotában követte volna el vele a a nemi közösülést. S miután igy vádlott cselekményében a Btk. 232 §. 2. pontjába ütköző erőszakos nemi közösülés bűntettének eme lényeges ismérvei nem találhatók, ennek megléte nélkül pedig vádlott cselekménye nem bűncselekmény, őt a BP. 326. §. 1. p. alapján a vád és következményei terhe alól felmenteni kellett. (1902 április 26. 4326/902. sz. a.) A nagyváradi kir. tábla: Ezen ügyben a tényállást akkép állapitja meg, hogy vádlott 1901 márcziusban Eleken az élte 15. évében volt gyengeelmüségben szenvedett, ekként akarata nyilvánításában korlátozva volt M. M.-val házasságon kivül erőszakkal nemileg közösült, ennek folytán a kir. törvényszék Ítéletének a BP. 423. §. 3. bek. értelmében való megváltoztatásával V. I. vádlottat a Btk. 232 §. 1. p. ütköző s e szerint minősülő erő-