Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1905)

63 szakos nemi közösülés büntette miatt bűnösnek nyilvánítja s azért a Btk. 232. §. alapján a 92. §. alkalmazásával 6 havi börtönre és a Btk. 200. §. értelmében 3 évi hivatalvesztésre ítéli. Indokok: Az ítélet rendelkező részéhez képest a tényállást a vádlott részben való beismerése, E. L-né vallomása s az orvosi látlelet s arra fektetett szakvélemény alapján megállapítani kellett ; mert a vádlott a főtárgyaláson beismerte, hogy 1901. évi márcziusban a vele egy házban, de külön lakásban lakott E. L-né gyámsága alatt álló 15 éves M. M.-val két izben nemileg közösült. A közösülés megtörténtét az orvosi látlelet és arra fektetett szakvélemény is bizonyítja. A vádlott azzal védekezik ugyanT hogy ő a közösülést a sértettel annak beleegyezésével vitte véghez, az orvosi látleletre alapított szakvélemény szerint is, mely a közösülés megtörténte után körülbelül 3 hét múlva vétetett fel, a szüzhártyán észlelt erőszakon kívül sem a szeméremajk körül, sem pedig a test egyéb részein külsérelmi, vagy küzdésből származott ellenállás nyomai nem észleltetlek ugyan ; minthogy azonban a vádlott a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy a sértettel az első izbeni közösülést akként hajtotta végre, hogy a sértettet az ágyra dobta, s ezen vallomásának visszavonását a felebbezési főtárgyaláson elfogadhatóan indokolni nem tudta ; minthogy a vádlott a főtárgyaláson beismerte, hogy E. L-né leányával a sértettel már 1900 október hótól kezdve lakott nála albérletben, s hogy ezen idő alatt a sértett többször bement lakására, s ekként a vádlottnak alkalma és módja volt a sértett kis leány beteges állapotáról s arról, hogy epilepsiában szenved, meggyőződhetnie, sőt a vádlott beismerte, hogy ha részeg nem lett volna, nem közösült volna a sértettel, mert tudta, hogy a leány gyengeelméjü, minthogy E. L-né tanúnak azon állitását, hogy leánya a sértett a cselekmény idejében epilepsiában szenvedett, a községi orvos ugy látleletre alapított véleményében, valamint a főtárgyalásoni kihallgatása alkalmával megerősítette, előadván szakértő, hogy a sértettet még a közösülés előtti időben epileptikus állapota miatt gyógykezelvén, a sértett szellemi működésében már abban az időben oly tompultságot és gyengeelméjűséget észlelt, hogy rövid idő alatt laikusnak is észre kellett azt venni, sőt a szakértő azon véleményének adott kifejezést, hogy