Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

58 bírnak. Nem fogadtatott el a védelemnek a szándék hiányára, alapított érvelése sem, mert a becsületsértés megvalósításához sem különös, sem általános sértési szándék nem kívántatik, hanem szükséges a cselekmény jogtalanságának tudata, melynél fogva a tettes tudja, hogy a használt kifejezések meggyalázok ; hogy pedig vádlott annak tudatában volt, ez vádlottnak személyes viszonyaiból, irodalmi foglalkozásából, képzettségéből nyilván kitűnik, és mert a közlemény tartalma kétségen kivül helyezi, hogy a sértő kitételek nem az egyetemi hallgatók helytelen viselkedésének megrovására, hanem a főmagánvádlók ellen irányultak. A főmagánvádlók képviselője a kir. törvényszék ítélete ellen a miatt, hogy vádlott által a dr. T. A.-né sérelmére elkövetett cselekmény becsületsértésnek és nem rágalmazásnak minősíttetett, a főtárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint felebbezéssel nem élt, a kir. törvényszék ítélete tehát vádlott cselekményének minősítésére nézve dr. T. A.-néval szemben jogerejüvé vált, következőleg a nevezett főmagánvádló a kir. tábla ítélete ellen a minősítés kérdésében a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján semmiségi panasz használatára többé jogosítva nincs. Továbbá vádlott és védője a semmiségi panaszt annak indokolásában a BP. 385. §-ának 2. pontjára is kiterjesztették ; minthogy azonban sem vádlott, sem védője a kir. tábla ítéletének kihirdetésekor semmiségi panaszát a most emiitett §. 2. pontjában meghatározott semmiségi okra nem alapította, a semmiségi panasz írásbeli indokolásában erre a semmiségi okra kiterjesztett semmiségi panasz mint elkésett figyelembe nem vehető. Ezeknél fogva a semmiségi panaszok ebben a tekintetben a BP. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza voltak utasitandók. A dr. T. A.-né sérelmére vonatkozó vádbeli tett az alsófoku bíróság által felhozottak s e helyütt kifejtettek szerint büntetendő' cselekmény tényálladékát megállapítván, az alsófoku bíróságok vádlott bűnösségét e részben helyesen mondották ki. Végre ami dr. T. A.-né képviselője részéről a BP. 385. §-ának 3. pontjára hivatkozással a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt bejelentett semmiségi panaszt illeti, az hasonlóképen alaptalan, mert a kir. Curia, figyelembe véve az alsóbiróságok által felhozott enyhitőkörülményeket, a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkalmazását helyén valónak találta, miért is a főmagánvádlók képvi-