Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

24 tátott volna. Különösen áll ez jelen esetben, hol a sértett fé3 már az elsőbirósági itélet kihirdetésekor kijelentette, hogy az ügyészi felebbezés visszavonása esetén a maga részéről kíván felebbezéssel élni. Minthogy tehát a másodbirósági itélet a jogosan fellépett pótmagánvádlónak vádja folytán hozatott, a BP. 384. §. 11. pontjában megjelölt semmiségi ok nem forog fenn. K. G. pótmagánvádlónak a BP. 385. §. 1. aj pontjára alapított semmiségi panasza szintén elutasítandó. Az alsóbiróságok e helyütt felül nem vizsgálható tényként mondották ki azt, hogy vádlottakhoz a polgári perben a felek közötti szerződés feltételes minőségére vonatkozólag kérdés nem intéztetett. E ténymegállapítás mellett nem állhat meg az a vád, hogy vádlottak a polgári per lényegére vonatkozó tényt hallgattak el ; mert az 1893. évi XVIII. tcz. 93. §-ával érvényben tartott j 868: LIV. tcz. 204. §-a szerint a tanúnak csak azt nem szabad elhallgatni, a mi «a kérdésekre* tartozik, a mire tehát legalább általánosságban megkérdeztetett^. Ezek szerint a megállapított tények nem foglalván magukban a Btk. 215. és 216. §-ainak tényálladékát, e szakaszok nem alkalmazásával az anyagi törvény nem sértetett meg. A bejelentett semmiségi panaszok alaptalanok levén, hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok pedig nem észleltetvén, a perorvoslatok a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó k voltak. = Az esküminta így szól: «ami a kérdésekre tartozik*, s nem így : «ami a kérdésekben foglaltatik.» Ha a tanút (vagy felet ?) az illető szerződésről való tudomás iránt egyáltalán megkérdezték, ugy az, hogy a szerződés feltételes volt, bizonyára a kérdésekre tartozik. 19Vádlottnak azon okból bejelentett semmiségi panasza, mert «nem szándékosan, hanem véletlenül cselekedett", a BP. 385. §-a 1. a) és b) pontjának megjelölésekép tekintendő. (Curia 1901 november 12. 6740/901. sz. a.)