Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

9 társulat beleegyezése nélkül 456 K értékű aranyérczet azon czélból, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, elvett ; tekintve, hogy ez a tett a lopás befejezett bűntettének ismérveit teljesen kimentette, mert a jogtalan eltulajdonitási szándékkal való elvétellel és pedig a fenforgó esetben a lefejtett aranyéreznek vádlott zsákjába helyezésével s ekként örizete alá vételével a lopás befejeztetett: ezeknél fogva a semmiségi panasz, mint alaptalan a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. = Az apprehensio elméletének példája. Az «őrizet alá vétel» büntetőjogilag mindenesetre használhatóbb fogalom, mint a ((birtokbavétel)), melyhez a Dtár XI. 158. köti a befejezést. Máskor a «magához vétel» {Dtár VII. 23.), a «helyéből kimozditás» (Fayer Btő jog, II/2. k. 294. 1. 8. sz. eset) mondatik a befejezés kritérionának. 8. Ha az anyakönyvvezető, ki gondatlanságból oly felek közötti házasságot, kik között házassági akadály forog fen, megkötöttnek nyilvánít, s cselekményének eredményét elhárítja az által, hogy folyamodására a kir. igazságügyminiszter az akadály alól felmentést ad, nem számithat a Btk. 67. §-ának 26. bekezdése szerinti büntetlenségre, mivel elhárító cselekményével tettét egyúttal hatóságnak is tudomására hozta. (Curia 1902 április 28. 3910/902 sz. a.) A m. kir. Curia: A bejelentett semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. tábla valónak fogadta el a BP. 437 §-a szerint a kir. Curia határozatának alapját képező azt a tényt, hogy vádlott mint állami anyakönyvvezető V. S. és M. J.-t 1900 deczember 16-án törvényes házasfeleknek nyilvánította ki annak daczára, hogy M. J. keresztlevele szerint 16-ik életévét még be nem töltötte, s a nélkül, hogy a házasságkötéshez M. J.-t illetően az előleges felmentés megadatott volna. Ebben a tényben