Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

I. A gyári munkások felett a gyárost a házi fegyelmi jog nem illeti. (Curia 1902 május 27. 4943/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: Vádlott a kir. törvényszék mint felebbviteli biróság ítélete ellen azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a sértettet csak irodájából kiutasította, mihez joga lévén, büntethető cselekmény fen nem forog (BP. 385. h. 1. aj pontja) ; továbbá azért, mert ha sértettet bántalmazta volna is, ezt, miután sértett az ő rendes gyári munkása, ki magát rosszul viselte, a cselédtörvény értelmében jogosan tehette és igy a büntethetőséget kizáró ok nem forog fenn (BP. 385. §. 1. cj pontja). Mivel azonban a kir. törvényszék azt fogadta el valóknak, hogy a főmagánvádlónak 8 napon belül gyógyult sérüléseit szándékos cselekménynyel a vádlott okozta anélkül, hogy arra jogos indoka lett volna, a BP. 437. §-ának 1. bekezdése értelmében pedig a kir. Curia határozatát ebben az esetben a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekre köteles alapítani ; minthogy továbbá a cselédtörvény, vagyis az 1876 : 13. tcz. 3. §. bj pontja értelmében a gyári munkások cselédeknek nem tekinthetők, azok felett tehát a gyártulajdonost házi fegyelmi jog nem illeti, a kir. törvényszék nem alkalmazta tévesen a Btk. megfelelő rendelkezését, amikor megállapította, hogy a vád alapjául szolgáló tettt bűncselekményt képez, a büntethetőséget kizáró okot pedig figyelembe nem vette. A vádlott semmiségi panasza ezek szerint alaptalan lévén, azt a BP. 437. §. 4. bekezdése szerint elutasítani kellett. Büntetőjogi Döntvénytár. III. I