Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

140 ellen a közvédő a BP. 385. §-ának 1. b) és 3. pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt ugyancsak emez itélet ellen, annak a kir. törvényszék előtt kihirdetésekor pedig a vádlott és védője a BP. 385. §-ának 1. bj 2. és 3. pontjai alapján használtak semmiségi panaszokat. A kir. tábla tényként azt állapította meg, hogy vádlott a vádbeli hirlapi közleményben a főmagánvádlóra vonatkozóan azokat a kifejezéseket használta, hogy «sérteni tud ezen gyáva ripők, de mikor elégtételt kérnek tőle, meghúzódik asszonya szoknyája mögé, kinek cselekedeteiért gyáva módon az elégtételt, ugy mint a maga ripőkségeért megtagadja*). Ezekből a valóknak elfogadott tényekből a kir. tábla azt a következtetést vonta le, hogy a fent idézett kifejezésekben olyan tényállítás foglaltatik, amely valósága esetében alkalmas arra, hogy a főmagánvádlót a közmegvetésnek tegye ki s ezért a vádlottat a Btk. 258. §-ába ütköző s a 259. §. szerint minősülő és büntetendő rágalmazás vétségében nyilvánította bűnösnek s enyhítő körülményeket meg nem állapítva, a Btk. 92. § ának mellőzésével a vádlottat fogházra és pénzbüntetésre ítélte. Minthogy azonban a vádlott az idézett kifejezésekben tényt vagy tényeket nem állított, hanem azt a valódiságára nézve kétségbe sem vont körülményt, miként a főmagánvádló a kívánt elégtételadást megtagadta, meggyalázó kifejezések használásával nyomtatványban közzétette, a kir. tábla a valóknak elfogadott tényekből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlottnak az emiitett nyomtatványban használt s idézett kifejezéseiben olyan tényállítás foglaltatik, mely valódisága esetében alkalmas arra, hogy a főmagánvádlót a közmegvetésnek tegye ki. Minthogy e szerint a ténybeli állításokat nem tartalmazó meggyalázó kifejezéseknek nyomtatványban közzététele miatt a Btk. 258. §-ába ütköző és a 259. §. szerint minősülő rágalmazás vétségének tényálladéka meg nem állapitható, hanem az által a Btk. 261. §-ába ütköző s annak utolsó pontja szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladéka létesül, a kir. tábla a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy a büntetendő cselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni ; ezeknélfogva a kir. tábla ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó részét a BP. 385. i 1. b) pontjában meghatározott semmiségi ok alapján megsemmi-