Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

139 gi. Vádlott a főtárgyaláson ép ugy, mint beadványaiban, a tanukkal bizonyítandó tényékül áltatánosságban a terhelő tanuk vallomásainak megerőtlenitését jelölte meg. Az ily megjelölés nem felel meg a BP. 288. §. 2 bekezdésében előirt kelléknek, mert a bizonyitékok beszerzésére irányuló indítványok csak ugy mérlegelhetek, ha tüzetesen megneveztetnek a bizonyítandó tények, hogy mit tudnak a ta~ nuk, több tanú és több tény esetében pedig az, hogy melyik tanú melyik tényre nézve hivatik fel. (Curia 1902. évi október i-én 8499. sz. a.) 92. Aki sértettről, ki neki a lovagias elégtételt megtagadta, nyomtatvány utján azt állítja, hogy «sérteni tud ezen gyáva ripők, de mikor elégtételt kérnek tőle, meghúzódik aszszonya szoknyái mögé, stb.» nem követ el rágalmazást, hanem a Btk. 261. §-ának utolsó pontja szerinti becsületsértést, mivel sértettről nem tényeket állított, hanem azt a való körülményt, hogy sértett az elégtételadást megtagadta, meggyalázó kifejezések kíséretében közölte. A m. kir. Curia: A közvédő, a vádlott és védője által használt s a BP. 385. §-ának 1. bj és 3. pontjára alapított semmiségi panaszoknak hely adatik s a kir. tábla Ítéletének a vádbeli cselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó részei, a BP. 385. §-ának 1. b) és 3 pontjában meghatározott semmiségi okok alapján a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetnek és S. Gy. vádlott a Btk. 258-ába ütköző és a 259. §. szerint minősülő rágalmazás vétsége helyett a Btk. 261. §-ába ütköző s annak végső pontja szerint minősülő nyomtatvány utján közzététel által elkövetett becsületsértés vétségében nyilvánittatik bűnösnek. Indokok: A kir. táblának mint másodfokú bíróságnak ítélete