Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)
M. Gy.-nek tudomására hozta, hogy a fent elősorolt s az ő tulajdonukat képező ingó dolgok nála lefoglaltattak, azonban ők daczára ezen figyelmeztetésnek, azokat tőle elvitték. M. P. vádlott a váddal szemben azt adja elő, hogy a végrehajtásilag lefoglalt pejló, lószerszám es ingóságok az ő tulajdonát képezték, a lovat és lószerszámot M. T.-nek kölcsön adta; az ingóságokra vonatkozólag azt adta elő, hogy azokat ő 5—6 évvel ezelőtt egy a M. T.-nál tartott árverésen vette meg, azokat azonban, miután M. T. neki a vételár visszafizetését megigérte, továbbra is nála hagyta. Midőn M. T.-tól arról értesült, hogy ezen az Ő tulajdonát képező ingók M. T.-nál lefoglaltattak, azokat M. T.-tól lakására elszállította. M. Gy. vádlott pedig azt adta elő, hogy ő azelőtt azon házban lakott, amelyben M. T., azonban uj házat építtetvén magának, onnan kiköltözködött ; miután azonban lakása még teljesen készen nem volt, a végreh. jkvben felvett több ingókat M. T.-nál, vagyis régi lakásán hagyta s midőn lakása teljesen elkészült, azokat M. T.-tól uj lakására szállította. Védekezése az, hogy ő azt nem tudta, miszerint ezen az ő tulajdonát képező ingóságok M. T.-nál lefoadaltattak, M. T. őt erre nem figyelmeztette, mert ha M. T. az ingók lefoglalását tudomására hozta volna, azokat tőle nem szállította volna el. M. T. vádlottnak fentebbi beismerésével bebizonyítva van az, hogy ezen vádlott a nála lefoglalt s részben M. P., részben pedig M. Gy. tulajdonát képező ingóságokat azok tulajdonosának kiadta, azok elvétele ellen, bár cselekményüknek jogellenes voltát ismerte, nem tiltakozott s igy a lefoglalt ingóságokat az árverés elől elvonta, amely cselekménye vádlottnak, tekintve az árverés elől elvont ingók értékét, a Btk. 359. §-ába ütköző s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettének képezi tényálladékát. Tekintve azonban vádlott beismerését, valamint azt, hogy az árverés elől elvont tárgyak még mai napig is megvannak és azok tulajdonosai azokat még mai napig is hajlandók árverés alá bocsátani, mint oly nyomatékos enyhítő körülményeket, amelyeknek fenforgása mellett a vádlott cselekményére meghatározott büntetés legkisebb mértéke is tulszigoru és a bűnösség fokával arányban nem álló lenne, vádlott cselekményét a Btk. 92. §-ának alkalmazásával a Btk. 20. §-ához képest vétséggé minősíteni, vádlottat abban bűnösnek kimondani s a • rendelkező részben kitett büntetéssel kellett