Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1903)

71 nek vádja alól felmentette, mert ugy a f. évi május 4-én, mint a mai alulírott napon tartott főtárgyaláson azt a meggyőződést merítette, hogy S. Zs. nem azért állította következetesen S. F.-et a dr. A. T.-féle téli kabát tolvajának, mintha ezt büntetendő cselekménynyel vádolni akarta volna, hanem csak azért, mert mint többször büntetett egyén jól tudta, hogy ha S. F.-et tettesként állítja oda, ő mint visszaeső orgazdaságért enyhébb büntetést kaphat, mintha mint tettes a lopásban mondatnék ki bűnösnek. Mindezt tehát csak saját védekezéséül, nem pedig azon szándékkal tette, mintha S. F.-et hamisan vádolni akarta volna. (1901 szeptember 24. 40169/902. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Bűnösnek nyilvánítja vádlottat a Btk. 227. §-ába ütköző, ezen §. 2. bekezdésének 1. tétele szerint minősülő hamis vád bűntettében. Indokok: A hamis vád tekintetében a kir. tábla a vádlott felmentését illetőleg a BP. 385. §. 1. pontjának a) tételében meghatározott anyagi semmiségi okot látta fenforogni. Ugyanis a hamis vád miatt emelt vád alapjául szolgált s a kir. törvényszéknek 1901 május 14-én 22009. sz. a. kelt jogerős ítéletével befejezett bűnügy adatai szerint S. Zs. vádlott mint az ifj. N. K. és A. T.-tól ellopott tárgyaknak elzálogositója kinyomoztatván, a rendőrségnél történt 1901 márczius 13-án történt kihallgatása alkalmával a vele megelőzőleg mintegy nyolcz napig együtt lakott S. F.-et azzal terhelte, hogy ugy a N. K. féle ezüstnemüeket, mint az A. T. téli kabátját S. F. lopta el és az adta át neki elzálogosítás végett. S. Zs. ezen terhelő vallomása alapján a rendőrség S. F.-nek előzetes letartóztatását még ugyanazon napon, vagyis márczius 13-án elrendelte s nevezett a következő napon tényleg előzetes letartóztatásba is helyeztetett. Vádlott fentartotta a S. F. elleni ama terhelő vallomását a vizsgálóbíró által 1901. évi márczius 15-én eszközölt kihallgatásakor, valamint a május 4-én megtartott alapperbeli főtárgyalás alkalmával is. Minthogy azonban S. F. vádlott mindvégig határozottan tagadta, hogy a N. K ezüstnemüit és A. T. téli kabátját ő lopta volna el és adta volna át S. Zs.-nak elzálogosítás végett s az a védekezése, hogy ő az A. kárára történt lopás idején a helybeli dologkórházban feküdt, a beszerzett adatok szerint valónak bizonyult, a N. K.-féle