Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

34° levelek kézbesítéséről értesült, de mindezen körülmények nem? képeznek oly bizonyítékot, mely mellett ki volna zárva vádlott védekezésének valósága. Mindezeknél fogva a kir. ügyészség el is ejtette a vádat, s sértett mint pótmagánvádló kérte vádlott marasztaltatását. Minthogy azonban a vádbeli cselekmény beigazolást nem nyert, őt a BP. 326. §. 2. pontja alapján a sikkasztás bűntettének vádja s következményei alól fel kellett menteni. (1902 január 12. 1782/901. sz. a.) A budapesti kir. tábla : A kir. törvényszék Ítéletét felhozott és e helyütt is elfogadott indokai alapján és még azért is helybenhagyja, mivel a kir. törvényszék jelentése szerint a felebbezési indokokban felhozott ama körülmény, hogy sértett részéről a cselekmény bűnösségének bizonyítására a bizonyítási eljárás során uj bizonyíték hozatott volna fel és jelöltetett volna meg, a valóságnak meg nem felel, — a vád támogatására a magánvádló képviselője által előterjesztett azon kérelem pedig, hogy magánvádló személyesen idéztessék és kihallgattassék, mellőzendő volt ; mert vádlott a felebbviteli főtárgyaláson a terhére felhozott butorvételre nézve kihallgattatván, beismerte, hogy mivel magánvádló minden holmiját visszatartotta, eltávozása után részletfizetésre vett egyesektől ócska bútorokat — ez irányban tehát a kir. ítélő tábla a bizonyítás kiegészítésétől nem vár a tényállás megváltoztatására lényeges befolyással bíró eredményt. (1901 nov. 21.6679) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A magán vádló a kir. tábla II-odfoku ítélete ellen a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján használta az indokolás nélkül hagyott semmiségi panaszt. Minthogy azonban a BP. 426. §-ának itt fenforgó 4. pontja esetében a 407. §. 1. bekezdé-e szerint a kir. Curia köteles határozatát a kir. tábla által valóknak elfogadott tényállásra alapítani ; a kir. tábla pedig semmi tényt se fogadott el olyat, a melyen a Btkv. valamely rendelkezése értelmében bűncselekmény tényálladékát meg lehetne állapítani : nem mondható tehát alaposan, hogy a bíróság a Btkv. rendelkezését tévesen alkalmazta, vagy nem alkalmazta, midőn a vádlottat felmentette ; ezeknélfogva a semmiségi panaszt, mint alaptalant, a BP. 437. §. 4. bekezdése szerint el kellett utasítania