Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

339 ték a lakbért, de ő még 1899 szeptemberben 370 K-t elvesztett, s mindig az uj házbérekből pótolta a hiányt. Kiegészítette továbbá a sértett nő panaszát azzal, hogy vádlott a házmesterségen kivül őt is kiszolgálni tartozott s állandó fizetést kapott. Vádlott ugy a rendőri nyomozat során, valamint a főtárgyaláson is azzal védekezett, hogy ő a rábízott, illetve általa beszedett házbérekből mit sem fordított saját czéljaira, hanem a hiányzó összeget még 1899 szeptemberben, midőn a háztulajdonosnő távol volt a fővárosból, több napig zsebében hordozván, az onnan elveszett. Félvén attól hogy állását veszti e miatt, az esetet asszonyának megmondani nem merte, de remélte, hogy a hiányzó összeget gyermekei és rokonai segítségével helyre tudja apránkint állítani, s az időközben befolyt házbérekből pótolta. Állította továbbá, hogy a hiányzó összeg előkeritése végett özv. B. P.-né ismerőséhez s ennek gyermekeihez fordult, elpanaszolva nekik s azonkívül H. K.-nak is a pénz elvesztését. Azon kérdésre, hogy miért nem tett a rendőrségnél jelentést az esetről, azt adta elő, hogy ő a jogszabályokban járatlan lévén, erre nem gondolt, de másrészt félt is, hogy ekként úrnője megtudja a dolgot, s hogy végül eredményt ugy sem várt a jelentéstől. Azon védekezését, hogy a pénz elveszte miatt ismerőseinek panaszkodott s tőlük kölcsönt is kért a pénz helyretehetése czéljából, igazolták az eskü alatt kihallgatott özv. B. P.-né, s leánya özv. B. I.-né tanuk, a szintén eskü alatt kihallgatott H. K. tanú pedig azt bizonyította, hogy előtte vádlott 1900 májusban a pénz elvesztése miatt panaszkodott. Vádlott ezen védekezésével szemben a vád semmi positiv bizonyítékot nem szolgáltatott, sőt sértett fél határozottan kijelentette, hogy vádlott életmódjában nem vett észre olyan változást, mely jövedelmén felül költekezést mutatott volna, s a mi a bűncselekmény gyanúját megerősítené. Jogi képviselője állította ugyan a tárgyaláson, hogy vádlott ujabb időben bebutorozta lakását, de ez csak állítás maradt, s még ha igaz volna is, nagyobb költekezést nem bizonyítana Gyanús a vádlott magatartásában azon körülmény, hogy a pénz állítólagos elvesztése miatt feljentést nem tett, a pénz helyreállítása iránt sem tett azonnal lépéseket s aszszonyának csak akkor vallotta be a pénz elvesztét, midőn ez az állítólagos hátralékosokat fizetésre felszólította, s ő a felszólító 22*