Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

31* Ítéletekkel kimondott büntetések tartama és súlyossága alapján történik, a BP. 385. §-ának 2. pontja szerinti büntetés enyhítésének pedig helye nincs, ebből folyóan e tekintetben e szakasznak 2. pontja alapján semmiségi panasz nem érvényesíthető, miért is ezt, mint a törvény által kizárt perorvoslatot a BP. 434. §. 3. bekezdése alapján vissza kellett utasítani. Vádlott azért használt semmiségi panaszt, mert az összbüntetés kezdőnapjáig eltöltött idő a kiszabott összbüntetésbe nincs befoglalva. Ez a semmiségi panasz kétségtelenül alapos. Ugyanis vádlott az összbüntetés megállapításának alapjául szolgáló jogérvényes ítéletek szerint, jelesen : a kir. ítélő táblának 1900 október 2-án 8425. sz. a. kelt ítéletével hatóság elleni erőszak büntette miatt hét havi börtönre és háromévi hivatalvesztésre ; az 1900 október 4-én 8454. sz. a. kelt ítélettel pedig súlyos testi sértés büntette miatt az ítélet keltétől számított egy évi börtönre ítéltetett és ebből a büntetésből az addigi letartóztatás és vizsgálati fogság által öt hó kitöltöttnek vétetett ; minthogy pedig az összbüntetés meghatározásánál a BP. 518. §. 7. bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest az összbüntetés alapjául szolgáló előbbi ítéletekkel kimondott büntetések tartama és súlyosságuk aránya alapján történt ; s minthogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságnak az az időtartama, mely a külön ítélettel kiszabott egy évi börtönbüntetésből öt hónappal kitöltöttnek vétetett, az összbüntetés kiszabásánál változatlanul hagyandó s az 1900 október 4-től ez évi október 13-ig terjedő vizsgálati fogság is a kir. itélő tábla 8454/900. sz. a. kelt ítélete alapján a kiszabott összbüntetésbe való beszámítás tárgyát képezi ; minthogy továbbá az összbüntetés a külön ítéletekkel meghatározott büntetések mértékét meg nem haladhatja és az csakis a szabadságvesztés büntetésre terjed ki, s igy a pénzbüntetés alkalmazásának helye nincs ; minthogy végre a kir. törvényszéki ítéletnek az a része, mely szerint a fentebb idézett 8454. sz. kir. itélő táblai ítéletnek az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az a része, mely szerint vádlottat 10 K pénzbüntetésre is ítélte, a BP. 518. §-a 7. bekezdésének megsértésével a BP. 385. §. 2. pontjába ütközik : mindezeknél fogva a vádlott semmiségi panaszának helyt adni