Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

3°7 vagyoni károsodást nem szenvedett; ezen okoknál fogva az ingatlanrészlet átruházásában bűncselekmény fenforgása nem lévén, a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyni kellett. (1901. évi június 12. 1330/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: A kir. itélő tábla valónak fogadta ugyan el, hogy •O. I. vádlott sértett részére 1899 deczember 11-én 282 K kártérítés megfizetésében elmarasztaltatott, 1899 deczember 28-án az ingatlanoknak őt illető fele részére felesége, édes anyja és sógora javára, kik váltókezesei voltak 460 K erejéig, zálogjogot engedélyezett, iqoo január 2-án kelt okirattal pedig az ingatlant nejére átirattá, azonban tekintettel arra, hogy az egész ingatlan vételára, mikor azt vádlottak 1894-ben megszerezték, csak 350 frt volt, tehát annak O. I. tulajdonát képező fele része 150 frtot, helyesen 175 frtot érhetett, és figyelemmel arra is, hogy az átruházott ingatlanon már az átruházás előtt az eredeti vételárt kimerítő összeg erejéig volt zálogjog bekeblezve, okszerűen az is megállapittatott, hogy az átruházás által sértett kárt nem szenvedett, ennélfogva a vádlottak ellen valónak elfogadott tényben büntetendő cselekmény alkatelemei fen nem forogván, a pótmagánvádló által bejelentett semmiségi panasz, mint alaptalan, elutasítandó volt. = Ujabb érdekes adalék a magyar büntető bíráskodás objectivismusához. 208. A Btk. 287. §-a szerinti elhagyás bűntetténél a segély nélküli állapot fen- vagy fen nem forgását a kir. Curia bírálja meg. Bűnösség kimondása a kir. itélő tábla felmentő Ítélete ellenére. (Curia 1902 márczius 8. 2134/902. sz. a.) Az ipolysági kir. törvényszék: O. I. vádlott a Btk. 287. §. ej bekezdése alá eső elhagyás bűntettében bűnösnek mondatik ki, mely büntettet az által követett el, hogy az állapotuknál s 20*