Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

5o8 részben egyúttal koruknál fogva önsegélyre képtelen özv. L. M.-né és ennek I. és A. nevü gyermekeit, akiket a nevezett özvegygyei Bélabányán 1891 november i-én kelt szerződésből kifolyólag ápolni kötelessége volt volna, segély nélküli állapotban elhagyott; ezért a Btk. 287. §-ának 2. bekezdése s a 280. §. alapján a 91. §. alkalmazásával 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: stb. (1900 deczember 10. 2259/900. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy vádlottat a L. A. sérelmére elkövetett s a Btk. 287. §-ának 2. bekezdésében meghatározott elhagyás büntette miatt ellene emelt vád alól felmenti; továbbá ugyanazon §. alapján vádlottat 2 rendbeli, az özv. L. M.-né és L. I. sérelmére elkövetett elhagyás bűntettében nyilvánítja bűnösnek, s ezért a Btk. 287. §-ának 2. bekezdése, a 289., 57., 96. és 99. §§. alapján összbüntetésül 1 évi és 6 havi börtönre s 4 évi hivatalvesztésre itéli, az ítélet többi részét helybenhagyja. Indokok: A kir. tábla nem találta bizonyítottnak, hogy vádlott a vádbeli cselekményt L. A sérelmére is elkövette volna, mert bármily mostoha bánásmódban részesült is a leányka, mégis annak serdültebb, 11 éves kora, némi ruházata, ép egészsége és a tanuk által bizonyított mozgási szabadsága, melynélfogva a vádlott lakszobájába is bejárt melegedni, arra mutatnak, hogy a leánykaönsegélyre teljesen képtelen és elhagyott személynek nem tekinthető, s a vádlott bánásmódja a leányka életét szembeszökő módon nem is veszélyeztette ; a vád eme része alól tehát vádlottat fel kellett menteni. Az özv. L. M.-né és L. I. sérelmére elkövetett elhagyás bűntettét azonban a kir. itélő tábla is megállapitandónak találta azzal a változtatással, hogy miután 2 ember életének veszélyeztetése két külön jognak megsértését foglalja magában, nem egy, hanem 2 bűncselekményben nyilvánította bűnösnek vádlottat a következő okokból. Arra nézve, hogy a vádlott özv. L. M.-nét és L. I.-t életétől akarta volna megfosztani, terhelő adat nincs, s ily irányban vád sem emeltetett. A Btk. 287. §-ában meghatározott büntettek a Btk. XVIII. fejezetébe az ember élete ellen elkövetett büntettek közé lévén sorolva, kétségtelen, hogy a Btk. 287. §-ának 2. bekezdése alapján vádba vett bűncselekmény akkor létesül, ha. a vádlott ténykedése vagy szándékos mulasztása a felügyelete alatt