Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

jogi adhaesio tekintetében beadott felebbezés a vád képviseletének tekinthető-e ? 20I. Ha főmagánvádló rágalmazás miatt emel vádat s a felebbviteli bíróság vádlottat csak becsületsértésben mondja ki bűnösnek, a BP. 556. §-a 2. bekezdésének esete állván elő, a semmiségi panasz ki van zárva. (Curia 1902 április 7. 7789/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasz a BP. 556. §-ának 2. bekezdése értelmében visszautasitta tik. Indokok: M. V. főmagánvádló ugyan a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségével vádolta B. J. vádlottat, azonban a kir. járásbíróság vádlottat a vád alól felmentette, a kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság pedig vádlottat a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében nyilvánította bűnösnek, miből okszerűen következik, hogy a rágalmazás czimén emelt vádnak ily minőségű hatálya megszűnt. Ezek szerint a vád és az Ítéletek szerint az elbirálás tárgya csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség lévén, vádlottnak semmiségi panaszát a BP. 556. §-ának 2. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. = Éppen nem könnyű belátni, hogy a jelzett körülmények közt az ítélet szavai értelmében csakugyan «okszerűen következnék, hogy a rágalmazás czimén emelt vád ily minőségű hatálya megszünt» volna. 202. Habár az esküdtek a feltett kérdésre adott feleletükkel az erős felindulásnak mint minősítő körülménynek fenforgását kizárták, az esküdtbíróság a büntetés kiszabásánál az erős felindulást enyhítő körülményként mérlegelheti. (Curia 1992 április 5. 3075/902. sz. a.) Az újvidéki kir. törvényszék mint esküdtbíróság: D. I. vádlott, miután az esküdtek a hozzájuk intézett főkérdésre : Bünös-e a vádlott abban, hogy 1901 szeptember i-én déltájban