Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

286 '(gyaníthatta), hogy az lopás utján jutott az eladók birtokába. Minthogy eme tényállás alapján a Kbtk. 129. §-ának alkalmazása tévedésen nem alapszik ; a büntetés rendkívül enyhítésére ható okok pedig fen nem forognak ; ilyeneket a védő sem jelölt meg és a semmiségi panasz indokolásában erre nézve kérelmet sem terjesztett elő : a minden irányban alaptalannak talált semmiségi panasz elutasítandó volt. II. Ellenben a kir. tábla ítéletének a mellékbüntetést meghatározó része megsemmisíttetett s erre nézve a törvénynek megfelelő ítélet hozatott ; mert a Kbtk 15. §-ában a kihágások büntetéséül elzárás és pénzbüntetés van meghatározva ; ugyanazon törvény 22. §-ának végbekezdése szerint pedig 10 frtig (20 K) terjedő összeg helyett 1—1 napi elzárái állapítandó meg; a fenti Ítéletben tehát a mellékbüntetésnek bírság czimén történt kiszabása és átváltoztatása törvénybe ütközik s mint ilyen hivatalból figyelembe veendő semmiségi okot képez. 189. Halállal büntetendő cselekmény kísérlete esetében a Btk. 66. §-ának 3. bekezdésében foglalt büntetési tétel oly végső minimum, melyen alól a büntetés ki nem szabható. (Curia 1902 márczius 15. 2408/902. sz. a.) 190. Nyilvános vendéglő étkező termébe való erőszakos behatolás nem állapítja meg a Btk. 330. §-a szerinti magánlaksértést. (Curia 1902 február 28. 1837/902. sz. a.) A m. kir. Curia: Sz. J. vádlottnak a BP. 385. §-ának 1. c) és 3. pontjára alapított semmiségi panaszai indokolásukkal együtt visszautasittatnak ; a többi semmiségi panaszok pedig elutasittatnak. Indokok: A kir. itélő tábla mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen a közvádló a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt s azt írásban is indokolta, mert