Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

276 forgalom biztonsága érdekében tett rendelkezésnek azt az eíva alapját, hogy az a vevő, ki a fenforgó körülményeknél fogva az eladót az eladott ingó dolog tulajdonosának vélhette és az eladott dolgot teljes jóhiszemüleg szerezte, ezen dolog birtokában a tulajdonos és a zálogjogot szerző ellenében is jogi védelemben részesüljön, a magánjogi birói gyakorlat is elfogadta. A jelen esetben a kir. törvényszéknek a BP. 437. §-a értelmében a, kir. Curiára nézve is irányadó ténymegállapítása szerint vádlott a B. B. javára lefoglalt barakot nem is végrehajtást szenvedettől, hanem R. A.-tól, tehát egy oly harmadik személytől, ki a barakot végrehajtást szenvedettől szerezte meg jóhiszemüleg és a nélkül,, hogy a tárgy lefoglalásáról tudomással birt volna, vette meg. Midőn tehát vádlott a barakot lebontatta és elvitte, a fent hivatkozott magánjogi gyakorlat alapján és nem bűnös szándékkal járt el; az ő tette tehát ily szándék hiányában büntethető cselekmény tényálladékát meg nem állapítja és vádlott e miatt annáL kevésbbé volt büntethető, mert ha a tárgy elvitele alkalmával őt a foglalásról értesítették is s az a körülmény derült volna ki (mit a másodbiróság kideríteni elmulasztott), hogy ő a tárgy birtokában előzőleg nem volt s csakis az elvitel által jutott s hogy igényének birói eldöntése előtt önhatalmúlag birtokba helyezkedésre joga nem volt, ez a magánjogi tévedés büntetőjogilag neki be nem számitható ; a tévedést pedig megmagyarázhatóvá. teszi az a körülmény is, hogy az ellen, akitől ő a tárgyat vette, végrehajtás vezetve nem volt. 181. A jogegység érdekében használt perorvoslat büntető— parancscsal szemben. — Sérti a Kbtk. 22. §-át a büntetőparancs, mely 100 K pénzbüntetést 10 napi elzárásra rendeL átváltoztattatni. (Curia 1902 márczius 12. 2279/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatik, kimondatik, hogy a szombathelyi kir. járásbíróság büntetőparancsával a törvényt, nevezetesen a Kbtk. 22. §-ának utolsóbekezdésében foglalt rendelkezést megsértette annyiban, amennyi-