Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

2 63 súlyossága miatt és csak a miatt felebbeztek, mert a vád tárgyává tett második esetben vádlott terhére az okirathamisitás vétsége is megállapittatott, holott a vádlott és védője szóbeli érvelése szerint ez esetben csak kísérlet forogván fen, a kérdéses okirathamisitás nem lett volna bevégzett vétségnek minősíthető, következőleg vádlott azért büntethető sem volna. A felebbezések bejelentése a törvényszéki itélet ellen ekkép történvén, ennek az a része, mely szerint vádlott a Btk. 401. ^ába ütköző s a 402. §. szerint büntetendő okirathamisitásnak a Btk. 92. és 20. §-ai alkalmazásával minősített vétségében mondatott ki bűnösnek, a kir. tábla által a BP. 387. és 395. §-aira való tekintettel nem is volt felülvizsgálat tárgyává tehető, és így jogerőssé vált. Már pedig jogerős itélet ellen semmiségi panasz nem használható. Azt tehát, mint kizárt perorvoslatot a BP. 434. §-a alapján visszautasítani kellett. Ami pedig a semmiségi panaszok elutasítását illeti, az abban találja indokolását, hogy a BP. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmiségi ok, a vád szerint is csak vétséget képező okirathamisitás tekintetében sem forog fen. A kir. tábla ugyanis valónak fogadta el azt a tényt, hogy vádlott egy 1900 szeptember 29-én 660 klg. búzáról, mint a B. M. terménykereskedő számára megvettnek és beszállitottnak feltüntetett gabonáról szóló utalványt is hamisított és azt a terménykereskedőnél a 100 K alatti vételár kifizetése végett bemutatta ; vádlottnak ezt a cselekményét helyesen minősítette a Btk. 401. §-ába ütköző s a 402. §. szerint büntetendő okirathamisitás vétségének. Helyes a kir. táblának ez a minősítése a vádlott védőjének fentebb érintett érvelésével szemben abból az okból is, mert a kérdéses okirathamisitás vétségének tényálladékához elégséges, ha a hamisított magánokirat a Btk. 401. §-ában megjelölt czélból, t. i. a bizonyítás czéljából használtatik, és mert ahhoz nem kívántatik meg, hogy az bizonyítékul el is fogadtassék, még kevésbbé az, hogy a hamisítás végczélja, vagyis a hamisított okiratban kitett pénzösszeg kifizettetése sikerüljön is. Mindezeknél fogva és azt is tekintetbe véve, hogy hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok sem forog fen, a bejelentett semmiségi panaszokat, mini alaptalanokat, a BP. 437. S. 4. bekezdése alapján elutasítani kellett. * *