Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

2l8 vehető lenne; minthogy a Btk. 310. §-ának büntetőjogi sanctiója alá csakis a súlyos, vagyis a nyolcz napon tuli gyógytartamot igénylő testi sértések sorolhatók, már pedig M. I. sérülései nem nyolcz napon tuli idő alatt gyógyultak meg : a kir. itélő tábla G. J. terhére a vádba tett bűncselekményt fenforgónak nem találta és őt a vád és következményeinek terhe alól felmentette. M. I. sértettet értesiti, hogy a BP. 487. §-ának értelmében magánjogi igénye tárgyában vádlott felmentése okából nem határoz. (1901 január 31. 169. sz. a.) A m. kir. Curia: A közvádlónak semmiségi panasza folytán r A közvádló semmiségi panaszának hely adatik s a kir. itélő tábla ítélete a BP. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és annak megállapításával, hogy M. I. sértettnek testi sérülései nyolcz napnál hosszabb ideig tartottak, a kir. itélő tábla utasittatik, hogy a vádlottnak és védőjének felebbezése folytán uj felebbviteli főtárgyalást tartson s a kifejlendőkhöz képest a gondatlanságra vonatkozóan is uj ítéletet hozzon. Indokok: A kir. itélő táblának mint másodfokú biróságnak felmentő ítélete ellen a közvádló a BP. 385. §-ának 1. aj pontja alapján az írásbeli indokok szerint azért jelentett be semmiségt panaszt, mert a kir. itélő tábla az orvosszakértő véleményéből tévesen következtette azt, hogy M. I. sértettuek sérülései «nem nyolcz napon tuli idő alatt gyógyultak meg», és hogy a kir. ítélő tábla tévedett, midőn G. J. vádlottnak a vád alapjául szolgáló tettében büntetendő cselekménynek tényálladékát fel nem ismerte. Minthogy a kir. itélő tábla Ítéletében megállapittatott, hogy sértettnek sérüléseit vizsgáló- és kezelő-orvos a cselekmény megtörténte után a hetedik napon állította ki a látleletet és abban nyolcz napi munkaképtelenséget állapított meg s a még fenálló varok leválása után négy-öt napi időt helyezett kilátásba ; minthogy ezekből a megállapított tényekből nyilvánvalóan tűnik ki, hogy M. I. sértettnek égés által származott sérülései még a nyolczadik napon is varasok voltak, tehát meg nem gyógyultak^ s hogy a sérülés következményeként jelentkező varasodások tartama még további négy-öt napra tétetvén, a sérülések tizenkéttizenhárom napig tartottak ; minthogy a fentebb kifejtettek szerint a kir. itélő tábla a megállapított tényekből tévesen következtette