Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 2. kötet (Budapest, 1903)

szertár felé vezette, ahol B. az előhívott orvos által a legelső orvosi gyógykezelésben részesült. A nyomozás során B. J. bántalmazójának kiléte nem derittetett ki. De özv. K. A.-né szül. P. T. személyében kiderittetett ama női személy, aki a szóban levő éjjel a B. J.-fel dulakodó ismeretlen férfi egyénnel a sétatéren ült. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során tagadta, azt, mintha ő lett volna a többszőr emiitett sétatéri nő, azt adja elő, hogy ő azon éj jel a Neufeld-féle korcsma filagóriájában aludt s igy neki B. J. bántalmazójáról tudomása nincsen. Egyrészt G. A. és N. J. hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van az, hogy vádlott a vádbeli éjjelen a Neufeld korcsma filagóriájában nem aludt. N. J. azt vallja, hogy ő azon este több ízben 9 órakor, 10 órakor s 11 órakor is megfordult a filagóriában, mert ezen keresztül kellett a pinczéből a szükséges italokat felhozni s ő egyszer sem látta ott a vádlottat. G. A. tanú pedig hit alatt szintén azt állitja, hogy vádlott a jelzett időben a filagóriában nem tartózkodott. Ezen két tanú vallomásával tehát megczáfoltnak kell venni a vádlott azon állítását, hogy a Neufeld féle korcsma kerti filagóriájában alüdt. Ezt különben B. M. szintén eskü alatt kihallgatott tanú vallomása is támogatja. B. M. csendőrőrmester ugyanis az éjjel két óra tájban a B. eset kinyomozására indulva, midőn Ruttka községen keresztül haladt, egy női alak elsurrant előtte a legközelebbi házba s midőn B. M. ezen nőt a házban kereste, őt a folyosón az árnyékszék előtt találta, s benne a vádlottat ismerte fel, akit kérdőre vonván, vádlott zavart viseletet tanusitott, azt adván elő, hogy eoy társnőjét keresi, akivel az építkezésnél maltert fog hordani, de akinek nevét nem tudja. Tekintve továbbá azt, hogy vádlott 1900 november egyik napján P. M. hit alatt kihallgatott tanú előtt oda nyilatkozott, hogy B. J. gyilkosa egy vasúti volt, s midőn ezen tanú a vádlott előtt kijelentette, hogy neki B. gyilkosáról tudomása van, vádlott ekkor arra kérte tanút, hogy ne szóljon erről az esetről senkinek, mert ugy félt akkor, amidőn B. J. verekedett s a harmadik elfutott. Tekintve végül azt, hogy N. F. eskü alatti vallomásában