Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

3« abból a kijelentéséből, hogy nincs helye felebbezésnek a kir. törvényszéknek elsőfokban hozott oly ítélete ellen, melylyel vádlottat járásbíróság vagy közigazgatósági hatóság hatáskörébe utalt bűncselekmény «vádja alól mentette fel», a felülvizsgálatra jogosult bíróság illetékességére már csak abból az okból sem lehet helyeskövetkeztetést vonni, mert ezt a kifejezést fogadva el alapul, az illetékesség a szerint változnék, amint felmentő vagy marasztaló ítélet van jogorvoslattal megtámadva: már pedig ily ingadozóalapra a felülvizsgálati illetékesség épp ugy nem fektethető, mint a hogy annál nem a vád minősége, hanem az érdemben eljárt bíróság illetékessége irányadó. A BP. 426. §. 2-ik bekezdése az érintett §-ban megjelölt ítéletek ellen előterjesztett semmiségi panasz felülvizsgálatát minden megszorítás nélkül a kir. Curiához utalván, ez már magában kizárja azt, hogy az ily semmiségi panasz a kir. ítélő tábla felülvizsgálata alá tartozónak tekintessék. De különben is, mint a hogy a kir. törvényszék tárgyalásra csakis oly ügyet tűzhet ki, a melyben illetékességét megállapította, ebből önként következik, hogy a cselekmény minőségét leszállító ítélet csak akkor következhetik be, ha a tárgyalás adatai alapján a cselekmény járásbirósági hatáskörbe tartozónak találtatott. Ha tehát az ily ítélet ellen támasztott semmiségi panasz felülvizsgálata a kir. itélő táblához utaltatnék, beállana az a visszásság, mely a járásbirósági hatáskörbe tartozó cselekmények tárgyában hozott ítéletek felülvizsgálatára megállapított rendszerrel határozottan ellenkeznék. A semmiségi panaszok pedig azért voltak elutasitandók, mert a BP. 437. §-ának rendelkezése szerint a kir. Curia a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekre köteles alapítani határozatát ; a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekkel szemben pedig nem forognak fen oly lényeges körülmények, melyeket az eljárt bíróság vagy nem ismert fel, vagy mellőzött volna a tekintetben, hogy a cselekmény a Btk. mely rendelkezése alá esik. = L. fogt. Közi. 1900. évf. 309. 1.