Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

2 dés ama tényállás szerint szerkesztendő, melyen a vádhatározat, illetve a vádirat, vagy a főtárgyaláson netalán megváltoztatott vád alapszik. Minthogy pedig F. B. ellen a 8316/99. számú vádhatározat szerint azon az alapon emeltetett vád, hogy S. L.-t ő bujtotta fel Sz. B. megölésére s ezt a vádat a kir. ügyész a főtárgyaláson sem változtatta meg, más tettes felbujtása tehát vád tárgyát nem képezte s annálfogva az esküdtek határozata által eldöntendő nem volt : ezekből önként következik, hogy F. B. vádlottat illetően a főkérdésbe az a körülmény lett volna befoglalandó, hogy az ölésre S. L.-t felbujtotta-e s ekként a bíróság a BP. 355. §-ának rendelkezései ellenére határozott akkor, midőn a kir. ügyész javaslatához képest, a védő-ügyvéd kifogásának mellőzésével, a kérdést tettes személyének megjelölése nélkül, általánosságban ugy szövegezte, hogy bünös-e F. B. abban, hogy az ölésre «mást» felbujtatott, sőt e határozatnak ama indoklása, hogy S. B.-t nem S. L., hanem F. B. felbujtására egy harmadik (más) személy ölte meg, a bíróság pedig nem kívánja a S. L. nevének befoglalásával az esküdteket határozatukban korlátozni, egyenes útmutatást tartalmaz arra, hogy az" esküdtek határozatukban esetleg a vád keretén tul terjeszkedhetnek. Ámde a bűnvádi perrendtartás 427. §-ának 4. pontja alá eső ezt a semmiségi okot a vádlott ugyan e törvényszakasz értelmében csak akkor érvényesítheti, ha kétségtelen, hogy az ő érdekeinek sérelmével járt, ily sérelem pedig az esetben következett volna be, ha az esküdtek a bűnösség tekintetében hozzájuk intézett kérdésekre, S. L. vádlottat, mint tettest illetően tagadó, ellenben F. B. vádlott mint felbujtóra nézve igenlő feleletet adtak volna ; minthogy azonban az esküdtek határozata, a váddal egyezően, azt állapította meg, hogy S. L. volt a gyilkosság tettese, a jelen esetben F. B. vádlott érdekei a kérdésnek a fent jelzett értelemben való feltétele által sérelmet nem szenvedtek s ezért a semmiségi panasz elutasítandó volt. Ami az esküdtek határozata ellen S. L. vádlott, illetve védője részéről a BP. 385. §-ának 1. a) és c) pontjai alapján bejelentett, valamint F. B. vádlott érdekében, a bejelentés szerint ugyan-