Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

X tői 2500 forintot kapnia. — A vádlottnak a Btk. 332. és 261. §-ainak rendelkezései alá vont cselekményei csak a zsarolásra irányult erőszakoskodásoknak és botrányoknak egyes mozzanatait képezik, s igy, mint a zsarolás tényálladékába beleolvadók, külön büntetendő cselekményeket nem képeznek. — A zsarolásnak nem ismérve, mint a rablásnak, hogy annak a veszélynek a bekövetkezhetése, amelyre a fenyegetés vonatkozik, közvetlen és rögtöni legyen — ... ... ... — — — — — — — 327 231. Vádlott a zsarolás vétsége miatt azért helyeztetett vád alá, mert sértett ellen lopás miatt feljelentést tett azon czélzattal, hogy sértettet a bünper következményeivel való fenyegetés által tulajdonátruházási nyilatkozat kiállítására kényszerítse. A szóban levő vádpontra nézve csak az bizonyosodott be, hogy vádlott a sértettet a magáninditvány visszavonásával való kecsegtetés által birta reá a takarékpénztári könyv átengedésére. A vád fentartásával való fenyegetés nem bizonyittatván, vádlott a zsarolás vétségének vádja alól felmentendő volt... — . .'. ___ ___ ... — ... — 360 XXVIII- FEJEZET. A sikkasztás, zártörés és hűtlen kezelés. 175. Nem állapíttatott meg sikkasztás, mert vádlott, aki a haszonkölcsönbe kapott hámot vissza nem adta a haszonkölcsönbe adónak, beismerte, hogy a hámot használat végett átvette s az a védekezése, hogy a hámot visszaadta, a Btk. 355. §-ának 2. bekezdésében meghatározott eltagadás fogalma alá nem esik ___ ... ___ 279, 205. A törvény által védett érdek sem, és az elkövetési cselekedet sem azonos a sikkasztás és a magánokirathamisitás esetében, és nincs a törvényben azt a felfogást támogató rendelkezés, hogy a magánokirathamisitás nem jött létre, vagy megszűnt annak folytán, mert az elkövetésre elhatározó ok a sikkasztás, vagy az elkövetésben a czél a sikkasztás elpalástolása volt..- ... _ _ ___ ... ___ 320 XXIX. FEJEZET. A jogtalan elsajátítás. 199. Fülbevaló ékszer annak tartályából a nyilt utczán esvén ki, az a hely, ahová az ékszer leesett, a sértett uralma alatt nem állott. A sértett, habár abban a vélelemben, hogy széthullott ékszerei mind feltaláltattak, az ékszerek leesésének helyéről eltávozott és azon a helyen más napon sem kereste elvesztett ékszerét, noha annak hiányát már észrevette, ebből önként következik, hogy a sértett maga sem tartotta az ékszert uralmi körében levőnek. Habár tehát a vádlott tudhatta, hogy a kérdéses ékszert a sértett