Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

fenyegető szavak kíséretében, közvetlen közelből czélozva lőtt a sértett fejére, tehát annak legnemesebb testrészére. Ezen tényállás mellett a kir. itélő tábla, a kir. törvényszék vádtanácsának megállapításával szemben, idősb A. S. ezen cselekményében a szándékos emberölés büntette kísérletének tényelemeit látja fenforogni s ehhez képest, minthogy a BP. életbeléptetéséről szóló törvény 15. §-ának 7. pontja szerint ezen cselekmény elbírálása az esküdtbíróság hatáskörébe tartozik, a nevezett vádlottat a vádtanács végzésének e részben megváltoztatása mellett a szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt helyezte vád alá. A kir. törvényszék által az ügy érdemében hozott végzés ellen bejelentett felfolyamodást a kir. itélő tábla azért fogadta el, mert a kir. törvényszéknek azt a rendelkezését, hogy a lőfegyver által okozott testi sértést, eltérőleg a vádtól, súlyos testi sértés vétségének minősítette s a törvényszéknek hatáskörébe utalta, a kir. itélő tábla a BP. 269. §-ában említett «áttételt rendelő*, tehát oly végzésnek tekinti, mely ellen a hivatkozott szakasz értelmében a kir. ügyész jogorvoslattal élhet. Ebbeli nézetének támogatására felhozza a kir. itélő tábla, hogy a birói hatáskör áthágását a BP. több helyen hivatalból figyelembe veendő semmiségi oknak nyilvánítja, a miből nyilván az következik, hogy a törvényhozás az állam érdekeit képviselő közvádlót sem szándékozhatott kizárni attól, hogy a birói hatáskör téves meghatározása esetében jogorvoslattal ne élhessen (BP. 384. §. 4. p., 379. §. utolsó bek., 15. §.), hogy a BP. 255. §-ának 4. pontja a közvádlónak kötelességévé teszi a főtárgyalásra illetékes bíróságnak a vádiratban való megnevezését, a vádhatóság ki is fejezte azt, hogy a tettnek elbírálása az esküdtszékhez tartozik s a kir. törvényszék ezzel ellentétben az egész ügyet a saját, mint szakbiróság hatáskörébe utalván, ebben nyilvánvalóan felismerendő az «áttétel*., mert a törvénynek ezen technikai kifejezése nem pusztán a bíróságok helyi illetőségére, hanem az ügyek nagyobb vagy kisebb fontosságához képest azoknak hatásköri competentiájára is vonatkozik (19., 28., 263., 317., 317. §-ok stb.) és mert a BP. a hatásköri megállapítást több helyen kifejezetten is az áttétel fogalma alá sorolja, a mint ezt a BP.-nak szintén számos rendelkezése tanúsítja (129. §. utolsó bekezdése utolsó pont. 283. §. r. és 2. bek.,