Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

7i nak esküvel erősített vallomása s a vizsgálat és végtárgyalás egyéb adataival egyezően H. M. vádlott maga is beismerte, tehát bizonyítva van, hogy W. M. és társa gyulai czégnek árúk vételára czimén 23Q frt 48 krral adósa maradván, miután üzlete roszszul ment s a czég fizetési felhívásának eleget nem tehetett, 1898 jan. 13-án panaszoshoz intézett levelében 1898 febr. 15-ig a fizetésre haladékot kért s ennek daczára üzletét és összes felszereléseit 8 nappal később 1898 január 21-én P. M.-nek 231 frt 95 kr. kialkudott vélelárért el- és átadta s a vevő által fizetett összes vételárt pár forint kivételével Sz. A. és W. H. hitelezői kielégítésére fordította nemcsak, banem egyéb összes ingóságait is elidegenítette, ugy hogy W. M. és^ társa mit sem kaphatott. Tekintve már most, hogy H. M. üzlete nagyon rosszul ment, tekintve, hogy a fentebb nevezetteken tul még több hitelezője is volt, tekintve, hogy tartozásai legnagyobb részt már esedékesek voltak ; tekintve, hogy ezek szerint H. M. vádlott 1898. évi január 13-án, amidőn panaszostól fizetési haladékot kért, nagyon jól tudta, hogy ő fizetésképtelen ; tekintve, hogy ha fizetési haladékot kért és 1898 február 15-én tartozása kifizetését igérte, mégis üzletét és összes felszereléseit 8 nappal későbben már eladta, kétségtelen, hogy panaszostól nem azért kért fizetési haladékot, hogy komoly szándéka lett volna fizetni, hanem azért, hogy üzletét eladni időt nyerjen, s hogy a fizetési Ígérettel panaszost megnyugtassa, s hogy ez ennek következtében követelése beperesitését és végrehajtását a fizetési ígéret hatása alatt felfüggeszsze, elhalaszsza, amely cselekménye vádlottnak kétségen kívül a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtést és tévedésben tartást, mint a csalás egyik lényeges feltételét és ismérvét, képezi. Tekintve már most, hogy mivel sincs megczáfolva, hogy W. H. követelése nem volt valódi, tekintve, hogy vádlottnak tartozásai vagyonát kimerítették s igy tudta azt, hogy azt hitelezői elveszik, hogy tartozásai azt felemésztik, semmi reménye nem lehetvén arra, hogy vagyonát, vagy annak csak egy kis részét is megtartsa, a hitelezők elől elvonja, cselekményében a jogtalan vagyon szerzés czélzata ki van zárva s igy terhére a Btk. 379. §-ába ütköző csalás büntette sem foroghat fen, mivel annak egyik nagyon lényeges ismérve hiányzik. Ámde ha csalási