Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

64 a körülmény pedig, hogy habár eme természeti akadály miatt vádlott a fiukat tisztán nem láthatta, ekként őket egyenesen czélba nem vehette és azok egyikét ennek daczára lövésével meg is találta: inkább vádlottnak a lövésben gyakorolt voltára és nem a másodbiróság által levont következtetésre mutat annál is inkább, mert ha vádlott csakugyan ijesztés végett akart volna lőni, fegyverét felfelé tartva lőtte volna ki. Habár a fent jelzett természeti akadály a lövés eredményét igen gyengítette, azt feltétlenül alkalmatlan eszköznek tekinteni nem lehetett, mert nincs kizárva annak lehetősége, hogy a sértett fiu a lövés pillanatában üldözője felé visszatekint, és ily módon egy szem göbecs a szemgolyón át a fejbe vagy pedig oldalt a bordák közt a mellkasba csúszhatott és ekként az agynak vagy a tüdőnek szövetét megsérthette volna. A lövés életveszélyességének eme csekély esélye szolgált azonban okul arra, hogy a vádlott egyéni természetének ama durvasága daczára, miképp az alig értéket képviselő vesszők vágásán ért gyermekre lőni s ez által annak életbiztonságát veszélyeztetni nem átallotta; a büntetés rendkivül enyhítését az elsőbíróság megfelelően alkalmazta. = V. ö. a Dtár u. f. XXVIII. k. 89. sz. a. és XXXII. k. 21. sz. a. közölt hasonló esetekkel. Az ölési szándék bizonyítottnak tekintésére nézve lásd Fayer Büntetőjog II. k. 154. és 155. sz. a. egybeállított judicaturát. 40. Midőn nincs bizonyítva, hogy a tolvaj a lopás színhelyére bemászás utján jutott, s csupán az állapitható meg, hogy a lopás helyéről a kerítésen át kimászva jutott ki, vádlott cselekménye nem minősíthető a Btk. 336. § ának 3. pontja alapján. (Curia 1900 február 15. 7102/99. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatásával vádlott nem bűntettben, hanem a Btk. 333., 334. §-ai alá eső lopás vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért