Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)
a Btk. 339., 341. §-ai alapján 8 napi fogházra és 1 évi hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Ezzel a változtatással a kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár a vádlott azt állítja, hogy a lopott szenet egy a károsított téglagyárban munkásként alkalmazott, de általa meg nem nevezett barátja készítette elő és helyezte ki számára az utczára a gyár kapuja elé, mindazonáltal az elsőbiróság ítéletében felhozottak által e helyütt is bebizonyitottnak fogadtatik el az a tényállás, hogy a szenet tartalmazó zsák éjjel a gyár kerítésén át kidobatván, nyomban utána vádlott ereszkedett le az utczára a 2 m. magas kerítésről, s a zsákot felvévén, távozni akart, de elfogatott. Minthogy azonban vádlott tagadásával szemben nincs bizonyítva az, hogy ő bemászás utján jutott a gyártelepre, mert a tanuk nem is állítják, hogy a 2 m. magas kerítéshez valami a kívülről felmászást elősegítő tárgy lett volna támasztva, mert továbbá a tanuk csak azt bizonyítják, hogy ama téglagyár kapuja éjjel zárva szokott lenni, de nem azt, hogy a kapu akkor is zárva volt, s minthogy a jelen esetben az a feltevés is helyt foghat, hogy vádlott még kapuzárás előtt ment be a gyártelepre ; minthogy továbbá a tettesnek távozásakor a kerítésen át kimászása nem képez oly körülményt, melynél fogva a cselekmény a Btk. 336 §-ának 3. pontja szerint lenne minősíthető, végre minthogy a lopott szén a gyár képviselőjének nyilatkozata szerint csak 30 kr. értéket képviselt : a cselekmény vétségnek volt minősítendő s tekintettel arra, hogy a téli időben elkövetett lopás tárgyát csak igen csekély értékű tüzelő-anyag képezte és hogy vádlott, ki büntetlen előéletű, vagyontalan családos ember, beismerése szerint a nélkülözhetetlen szén drágasága által indíttatva követte el a vádbeli cselekményt, büntetése enyhén kiszabandónak találtatott. — Lásd a kir. Curiának 1883 február 7. 11839/92. és 1887 május 17. 431. sz. a. hozott hasonló határozatait (Márkus V. k. 453. oldalon). Büntetőjogi Döntvénytár. I. 5