Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 40. A Btk. 112. §-ában megállapított három havi határidő — tekintettel a Btk. 3. §-ában foglalt rendelkezésre — a közönséges naptár szerint számítandó s ezen határidőbe —ennek a Bv. 21. § második bekezdése értelmében való számításával — azt a napot is be kell számítani, amelyen a sértett az alapügyben hozott véghatározatról tudomást szerzett; viszont közömbös az, hogy a határidő utolsó napjára vasárnap vagy Gergely-naptár szerinti ünnep esik-e. (Kúria ig33 dec lg fi L 5306/1933< sz j Indokok .... Ugyanis a Btk*l-ben megállapított határidők kezdő és végső pontjának meghatározásánál a Btk.-nek, nem pedig a Bp.-nak szabályai alkalmazandók, mert a Bp. 11. §-ában foglalt szabály ezen § világos rendelkezése szerint csak a «jelen törvényben», tehát a Bp.-ban megállapított határidők számítására nézve irányadó. Ezekhez képest nem alkalmazható jelen esetben a Bp. 11. §-nak sem a törvényszék által idézett harmadik bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint vasárnap és Gergely-naptár szerinti ünnep nem számítható be, ha a határidő utolsó napjára esik, de nem alkalmazható e § második bekezdésének az a rendelkezése sem, mely szerint «nem számítandó be a határidőbe az a nap, amelyen a határidő kezdetét megállapító intézkedés,- cselekmény vagy esemény történt». A törvény ezen helyes értelmezését fogadta el a kir. Kúria a BHT-ben 23. szám alatt felvett JE határozatában. Ennek folytán (. . . Mint a fejben . . .). Minthogy pedig a jelen esetben a magánindítvány előterjesztésének három havi határideje 1932. január 25. napjától, azaz azon naptól számítandó, amely napon a kir. ügyészségnek vádképviseletet megtagadó határozata N. László ügyvédnek kézbesíttetett, a három havi indítványi határidő utolsó napja pedig 1932. április 24-e ; kétségtelen, hogy a N. László által 1932. április 25. napján a kir. ügyészséghez beadott feljelentésében előterjesztett magánindítvány a Btk. 112. §-ában meghatározott három havi határidőn túl elkésetten terjesztetett elő, és ennélfogva a magánindítvány törvényes időben előterjesztettnek nem volt nyilvánítható. Igaz ugyan, hogy N. László sértett nem hatóság előtti rágalmazás, hanem hamis vád miatt tett a kir. ügyészségen feljelentést, ámde —• eltekintve attól, hogy ez a tettazonosság elvénél fogva az esetleges hatóság előtti rágalmazás miatt is tett feljelentésnek tekintendő — a Bv. 21. §-ának 2. és 3. bekezdését a Bv. 34. §-a értelmében a Btk. 229. §-a alá eső hamis vád vétsége esetében is alkalmazni kell, már pedig — minthogy a N. László ellen csalás bűntettének kísérlete miatt tett feljelentés tárgyában a kir. ügyészség a Bp. 34. §-a alapján megtagadta, tehát e feljelentés tárgyában a büntető eljárás nem indíttatott meg — nyilvánvaló, hogy a N. László feljelentése hamis vád vétségére vonatkozott. .. = Kúria : EH A magánindítvány előterjesztésére szabott határidőbe azt a napot is be kell számítani, amelyen a bűncselekmény és annak elkövetője tudomására jutott a sértettnek (BHT 23. B I. 938/1905.). Ugyanígy Kúria : BDtár XXIV. 129. — Kúria : Ha a tudomásszerzés napja 1930. szept. 28., a magánindítvány előterjesztésének utolsó napja : dec. 27. (BDtár XXVI. 63.).