Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 33 32. Az 1922: XXVI. tc. 1. §-ának3. pontjába ütköző bűntett megállapítása, mikor a vádlott a Németországba kiszállított áruk márka-vételére helyett exportvaluta gyanánt kötelességellenesen osztrák schillinget szolgáltatott be a Nemzeti Banknak és azt is a kiszállított árúk ellenértékénél jelentékenyen kisebb összegben. (Kúria 1934. jan. 9. B VI. 5848/1933. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a «Farm» mezőgazdasági szövetkezet engedélyt kapott áruknak, nevezetesen gyümölcsöknek és főzelékféléknek Ausztriába és Németországba való kivitelére azzal a kikötéssel, hogy az exportvalutát a Magyar Nemzeti Banknak beszolgáltatni köteles. Az exportvaluta beszolgáltatását a Magyar Nemzeti Bankkal szemben a «Farm» szövetkezet vállalta ugyan, de mert a «Farm»-nak külföldön nem voltak összeköttetései és az exporttal kapcsolatos valutaügyekhez nem is értett, az exportárut külföldön értékesíteni, az exportvalutát behajtani és általában az exporttal járó összes ügyeket lebonyolítani, tejhatalmúlag a vádlott volt köteles. A «Farm» 1932. július 27-ig bezárólag 13,972 P értékben exportált Ausztriába és Németországba és 7467 schilling és 3400 márka beszolgáltatását vállalta, amely összegekből azonban semmit sem tudott beszolgáltatni, mert a vádlott úgy tüntette fel a dolgot, hogy az áruk vételárából semmi sem folyt be, amit a «Farm» a Magyar Nemzeti Banknak bejelentett. Pedig a vádlott készpénzben inkasszált a Bizo-cégtől 2519, a Mayer-cégtől 2000, a Schrattenholzer-cégtől 2261, vagyis összesen 6780 schillinget, az Andretta-cégtől pedig 300 és 1200, vagyis együttvéve 1500 márkát. A vádlott az exporttanúsítványok kiállításánál azt az utasítást adta T. Ödön szövetkezeti tisztviselő útján a «Farm» szövetkezetnek, hogy a Németországba exportált árukról is márka helyett schillinget valljanak be és esetenként csak 600 schillinget, noha az exportálandó áru hozzávetőleges ellenértéke ezt az összeget jóval meghaladta. A vádlott utasítására két esetben így is történt a bevallás, mert a «Farm» bízva a vádlott utasításának helyességében, elhitte a vádlottnak, hogy a bevallás bármely valutában eszközölhető. E tények alapján helyes az uzsorabíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a vádlott a «Farm» mezőgazdasági szövetkezetnek a Magyar Nemzeti Bankkal szemben vállalt kötelezettsége teljesítését fondorlattal meghiúsította és kijátszotta, és így nem tévedett az uzsorabíróság abban, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapítja bűncselekmény, nevezetesen az 1922. évi XXVI. tc. 1. §-ának 3. pontjába ütköző bűntett tényálladékát. 33. Rágalmazás vádja esetében nem akadálya a valóság bizonyításának az, hogy a sértett gyermekkorú, aki, mint ilyen, a róla állított bűncselekmény miatt bűnvádi eljárás alá nem vonható. (Kúria 1933. okt. 17. B III. 4269/1933. sz.) Indokok .... A Bn. 15. §-nak 1. bekezdése szerint a 12 éven alóli gyermek ugyan bűnvádi eljárás alá nem vonható, de ez a mentesség nem változtat azon a tényen, hogy a gyermek a szóbanforgó bűncselekményeket elkövette. Ez kétséget kizáróan kitűnik a hivatkozott törvényhely további Büntetőjogi Döntvénytár. XXVII. 3